Halálos betegség volt

Statisztikai előrejelzések szerint néhány évtized múlva a népesség csaknem 10%-át fogja érinteni a cukorbetegség. Ennek oka részben öröklődési, részben életmódbeli tényezőkkel áll kapcsolatban. Körülbelül a duplájára tehető a nem diagnosztizált, de már kiszűrhető betegek száma, mint a felismert eseteké.

Cukorbetegség alatt a vérnek a normálishoz képest tartósan megemelkedett cukor értékeivel járó állapotot értjük, melynek hátterében több, különböző ok állhat. ĺgy tehát messze nem egy egységes betegségről van szó. A vércukor értékek magas volta inkább bizonyos kóros állapotok tünetének tekinthető.

Már az ókorból származó írásos emlékekben találkozhatunk a betegség ismérveinek leírásával. Középkori tudósok jöttek rá a betegség cukoranyagcsere-zavarral való kapcsolatára. Ők mutattak ki először cukrot betegek vizeletében.

A diéta elrendelésének szükségessége is ettől az időszaktól datálódik. A múlt században Langerhans írta le a hasnyálmirigy mikroszkópos szerkezetét, illetve az ő nevét viselő úgynevezett „szigeteket“. Az ezekben található sejteknek nagy szerepük van a betegség létrejöttében.

Inzulint először 1920-ban vontak ki a hasnyálmirigyből. Ezt követően hamarosan elterjedt gyógyító céllal való alkalmazása. A 70-es évekre teremtődtek meg a nagytisztaságú, úgynevezett MC inzulinok előállításának feltételei. Kb. 1980-tól kezdődött az emberi inzulinok mesterséges előállítása, addig csak állati eredetű készítményeket kaphattak a betegek.

Gondoljunk bele! Mindössze egy emberöltővel ezelőtt még gyógyíthatatlan, halálos betegség volt, ma az egyik legjobban kezelhető és kordában tartható kór. Cukorbeteg gyermekek milliói érik meg a felnőtt kort, alapítanak családot, és élnek teljes értékű, termékeny életet. A felnőttként megbetegedő emberek életminősége és életkilátása pedig az egészségesekével csaknem azonos mértékűvé válik. A diétával és a kezeléssel kapcsolatos kötöttségek hátránya ebben az összehasonlításban szinte elenyésző.

Sokat hallunk a cukorbetegség öröklődő voltáról. Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy cukorbeteg szülőnek biztosan beteg lesz az utóda is. Tény, hogy cukorbetegséget halmozottabban mutató család utódai nagyobb valószínűséggel betegszenek meg, de ez nem kötelező érvényű.

Genetikai vizsgálatokkal több, a cukorbetegséggel kapcsolatba hozható eltérést, illetve variációt írtak le az emberi sejtek magjában található örökítő anyagban. Ezek az eltérések azonban adott esetben rejtve is maradhatnak, és csak bizonyos meghatározott, eddig nem pontosan ismert környezeti tényezők hatására válnak aktívvá, hallatnak magukról a betegség megjelenésével. Nem kizárt, hogy ezek az aktiváló külső tényezők több generáción keresztül sem érvényesülnek, és így egy cukorbetegnek esetleg csak az ükunokája betegszik meg ismét. Elképzelhető, hogy az örökítő anyagban kialakult kóros szakaszokat javító, reparáló folyamatok megszüntetik, s a betegség nem öröklődik tovább.