Nosztalgiázzunk a 750 éves Győr utolsó fél évszázadáról! 

4. rész, 1973

Kamaszkorunk márványfala

Presszó, Rütyi, Muzsikus Műhely, Amatőr Pop Jazz Rock Fesztivál, színház, mozi, filmfesztivál, fotóklub, jazzklub, Kassák Kollégium, Kispál, LGT, Syrius, Club44, képzőművész-műhely, diákszerelem és felnőttszerelem. A ház, amibe minden belefért, még egy gesztenyefa is.

A 700. évfordulón tették le az alapkövét, s 1973. március 15-én nyitott a Petőfi Sándor Ifjúsági Ház, amiről mindenkinek van emléke. A vagongyár tervpályázatára 18 mű érkezett, az Ybl-díjas Lőrincz Józsefé nyert. A ház fő része volt a tágas aula, a galériáról nyíló klubhelyiségek sora, a földszint alatti 160 fős színház, valamint a kintről nyíló presszó. Kerthelyiségét egy ország ismerte, s abban cseperedett a 2016-os lebontásig a gesztenyefa, amit a megyei építőipari vállalat körbeépített az ifiházzal.

A híres presszó átadása is emlékezetes. Scharek Béla, az első igazgató mesélte korábban: már nem maradt idő az ülőpadok lerögzítésére, ezért az Ifjú Gárda parancsnoka kitalálta, hogy a fiatalok vigyázzban állva tartsák könyökükkel a padsort, hogy el ne dőljön. Végigvonult előttük a KISZ Központi Bizottsága, a pártbizottság, mindent megdicsért, az ifjúgárdisták könyöke erősen zsibbadt (K2 – 2013. dec. 14.).

Új irodalom, új fészek

A ’60-as évek végén elindult művészeti pezsgés, az új nemzedéké a Kassák-körben öltött testet. Kassák Kollégium néven otthonra talált az Árpád út 44.-ben, s innen nőtt ki a sok ismert alkotó, mint Villányi László, Pátkai Tivadar, Hámor Vilmos, Borbély János. A találkozókra általában ellátogatott egy ismeretlen is, aki ült és fülelt, hogy a párt kifejezhesse rajta keresztül érdeklődését a „szocialista avantgárd” mozgalom iránt.

Jobban örült ez a győri fészek a rendes csütörtöki látogatónak, ő volt a mentor: Kormos István. A közösséget egy ideig néhai Kádár Péter költő vezette, majd őt követte a másik költő, Villányi László, aki a kortárs irodalom felé nyitott. Az összejövetelen részt vettek képzőművészek is, például Kurcsis László grafikus, s ez máris felvillantja azt, ami sokak szerint ma fájón hiányzik a kulturális életből: hogy akkor létezett átjárás az alkotóművészeti ágak között, s a kulcs az ifjúság kezében volt.

Pege Aladárral kezdődött

Az aula alatt, a 160 fős színházteremben a nyitástól fogva otthont kapott a jazz, s a vonal később sem szűnt meg. Az első igazgató, Scharek Béla szerint az ifiház előtt nem is létezett jazzélet Győrben, egy alkalmat kivéve: az pedig Rhoda Scott koncertje volt a Rába moziban. A Petőfiben a sikertörténet ’73 nyarán Pege Aladárral kezdődött, aztán sorban léptek fel a legjobbak: Szakcsi Lakatos és Babos Gyula Saturnus néven, a Csík–Fogarasi–Jávori trió, Török Ádám vezetésével a Mini.

„Az én elképzelésem az volt, hogy a magyar dzsesszéletet mutatjuk be, majd amikor Hartyándi Jenő vette át tőlem a zenei vezetést, lehetőség volt külföldiek bemutatására is, jött Anthony Braxton, a Róva Saxofon kvartett és az Art Ensemble of Chicago. Ezeket a világsztárokat úgy tudta a szűkös keretből gazdálkodó ház elhívni, hogy éppen Bécsben koncerteztek, és a gázsi mellett csak a Bécs–Győr utat térítettük meg. A Benkó Dixieland minden hónap első keddjén játszott az ifiház presszójában – emlékezett a szerzőnek adott interjúban korábban Scharek Béla (K2 – L. B., 2015. dec. 5.).

Így engedték ki a gőzt a sztárok

A ’90-es években megváltozott a légkör, a szervezők egyre gyakrabban a menedzserekkel tárgyalhattak, míg Somogyi Ferenc a ’70-es években még közvetlenül a zenészekkel beszélt, s a találkozás öleléssel kezdődött. De Solti Jánoshoz Zugmann Zoltánnak, az ifjúsági ház későbbi szervezőjének is volt később szerencséje.

– Nem tudom már, épp kikkel játszott, talán a Tátraiékkal. Egy furcsa kérésük volt mindössze, hogy adjunk egy tévét az öltözőbe. Ugyanis akkor jelent meg valami SEGA videójáték és a zenekar tagjai versenyben voltak egymással – idézi fel a Babtársulat mai színidirektora. Egy népszerű, háromtagú fiúegyüttesről mesélte, hogy menedzserük óvta őket a közönségtől és egy zárható helyiséget kért a koncert előtt. Jobb híján az aula melletti kis raktárt ajánlották fel, így oda voltak bezárva egy jó órán keresztül.

S koncert után mindenkinek saját módszere volt a gőz kiengedésére, a sziámis Müller Péter a győri belvárosban sétált, ef Zámbóék átruccantak a klub bárjába, a Kispál és a Borz pedig egy dartstáblával érkezett, s a fiúk dobálni kezdtek.

Lila taréjok rémes estéje

A ’96-os évhez kötődik egy balhé, ami inkább csak nagyot szólt. Péntek délelőtt tíz órakor megjelent a Baross úton néhány színes kakastaréj. Estére majdnem 1000 punk lepte el Győrt, az ország valamennyi pontjáról ér­keztek június 7-én. A pukkasztó megjelenést nem méltányolta a város, Ba­logh József polgármestert is a helyszínre hívták, aki döbbenten szembesült a belváros közepén kialakult helyzettel.

­– Az Auróra menedzsere közreműködésével sikerült meghívni a világhírű Exploited zenekart – idézi fel Zugmann Zoltán. – Több probléma is volt. Csodát hajtottunk végre a házzal: képzeljünk el egy palackot, ami kívülről egyliteres, belülről kétliteres, folyt a plafonról a víz. Győr erre nem volt felkészülve, s délután, amikor a kakastaréjok megjelentek, a Baross úti gyümölcsösök, könyvesek pánikszerűen bezártak. Tegyük hozzá, végül egyetlen fiatalhoz kellett mentőt hívni, aki rosszul lett a házban. Kiadtunk ezután Koch Éva igazgatóval egy közleményt, hogy ha bárkinek kára keletkezett, az intézmény megtéríti. Azóta sem jött panasz. De ami tény, hogy ez a jelenet kilencvenhatban még Pestet is felkavarta volna.