A lelki fröccs után jöhetett a videós óra

A Telex mutatta be a tanárt és a történetét, felelevenítve azt a napot, amikor az egyik tanítványa megkérte, nézzen rá a Messengerre, mert valakik üzentek neki, de jó ideje nem kaptak visszajelzést. Jármy-Takács Judit ekkor látta meg, hány név szerepel az „engedélyezés” mappában. Hozzáférést szeretettek volna kérni a videóihoz. A tanárnő mindenkinek lehetővé tette, hogy nézze az óráit. Az órák nem lettek mások akkor sem, amikor már tudta, hogy nemcsak a diákjai látják a videókat. Nem remegett később se a hangja, az igényességet nem befolyásolta az érdeklődés nagysága.

Országszerte híre ment a videóknak, Hódmezővásárhelytől Egerig sorra jöttek a kérelmek, és a diákok neve mellett egyre több volt a tanártársaké is. „Mondhatnám, hogy egyenes volt az utam, hisz már a rendes órákon is használok interaktív tartalmakat, a férjem informatikus, a lányaim pedig nagy segítséget jelentenek. De nekem is meg kellett tanulnom a szabályokat. Mindenekelőtt azt, hogy fenn kell tartani a diákok figyelmét, márpedig közvetlen kontaktus nélkül ez sokkal nehezebb. Ha a diák kilép, akkor őt elveszítettem.”

De a legfontosabb, mit a járvány idején megtanult: „Az online órákon az első öt perc mindig lelki fröccs volt. Nagyon kellett ez a diákoknak – leginkább az érettségi előtt állóknak. Azt érezték, magukra maradtak.”

Ám ekkor kinyitotta nekik Jármy-Takács Judit „Az ajtó”-t: