Az idei őszön nemcsak a gabonapiac lemerevedése, hanem a zöldségtermékek piacán érvényesülő árcsökkentő nyomás és keresleti pangás miatt is főhet a feje a mezőgazdasági termelőknek.
Gondban a zöldségtermelők
A szaktárca képviseletében Dobos László a mezőgazdasági és üzletpolitikai főosztály vezérigazgatója és Dr. Pohánková a minisztérium témában illetékes osztályvezetője a zöldségtermesztés specifikus helyzetére való tekintettel elsősorban a termelők nagyobb fokú szervezettségében látják a hazai zöldségágazat fenntartásának és versenyképességének esélyeit. Rögtön az elején leszögezték, a minisztérium nem avatkozhat be a piaci viszonyok mesterséges kialakításával az unión belül érvényesülő szabad áru- és árversenybe, gyakorlatilag csak a megfelelő környezet kialakításához adhat támogatást és tanácsokat. A tapasztalatok szerint a nagy áruházi láncok nemcsak a zöldségtermelőket, hanem a hús-, cukor- és lisztgyártókat is komoly nyomás alatt tartják, a hatékony érdekvédelem érdekében ezek a termelők azonban már komoly lépéseket tettek, nevezetesen saját érdekérvényesítő szervezetek létrehozásával megpróbálnak szembeszállni a nyomással. A zöldségtermesztők ezen a téren egyelőre még nem voltak képesek hatékony érdekvédelmet kialakítani, a megalakított termelői-értékesítő szövetkezetek nagyságrendjük miatt nem tudnak hatékonyan szembeszállni a felvásárlási árak diktálóival. Elhangzott, az ágazati termelők szétszórtan, felaprózódva, gyakran egymás ellen, egymásnak keresztbe téve teljesen kiszolgáltatott helyzetben vannak a termékforgalmazókkal szemben, s ez úgy tűnik, egy ideig még így is marad. Sőt, a felvásárlók szempontjából ez a megosztottság csak könnyíti a helyzetüket.
A jelenlegi viszonyok között ugyanis, amíg a zöldségtermesztő ágazatban nem jön létre egy nagyságrendileg nagyobb árualappal rendelkező komoly erővel fellépő szervezet, a hazai zöldségtermesztők csak perifériára szorítottan, a piaci erőviszonyok oldalszelén vitorlázhatnak. Úgy tűnik azonban, hogy közülük sokukban kimondatlanul is ott kísért a közös gazdálkodással szemben kialakult ellenállás. Ki kell azonban mondani, a termelői-értékesítő szövetkezeteket nem a „szeressük egymást gyerekek” elvén, hanem kifejezetten kemény üzleti alapokra helyezettt érdekek mentén lehet és érdemes megalakítani, amelyek önálló vállalkozásként a létrehozóik érdekeinek érvényesítését végzik, a piaci viszonyok ismeretében, azokra szakszerűen és összehangoltan reagálva, és könyörtelenül. Amíg ezek a TÉSZ-ek nem lesznek saját vállalatvezetésel, önálló üzletpolitikával kiépített, komoly árualappal és szállítói kapacitással rendelkező megbízható és hatékony vállalatok, addig továbbra sem ülnek le velük egy asztalhoz a nagy üzletláncok képviselői, hiszen a kishalakat telefonon is el tudják intézni. S bármennyire erősnek gondolják magukat a jelenleg már működő TÉSZ-ek, bármennyi kamiont képesek naponta áruval megrakni, a piaci helyzetük jelenleg még nem elégséges ahhoz, hogy a verseny egyik legfontosabb tényezőjébe, az árakba is beleszóljanak. Ehhez természetesen komoly pénzek, befektetések is kellenek, az elhatározás azonban a legfontosabb.
Természetesen a termelői-értékesítő szervezet nem csodaszer vagy gyógyír az ágazat összes gondjának és bajának kezelésére, csak egy olyan lehetőség, amelyet ha nem használnak ki teljes mértékben, az összes lehetőség igénybe vételével, akkor pár év múlva talán már csak arról vitatkozgathatnak majd a különböző fórumokon, hogy a magyar, lengyel, osztrák, német vagy a holland bérmunka kifizetődőbb-e számukra. (szilvássy)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.