Fekete kőtábla a hősi halottakért: átadták Balony 1848–49-es emlékművét (FOTÓK)

A faluház bejáratához közel álló embernagyságú emlékmű fehér lepellel és nemzeti színű szalaggal letakarva várt a sorára, míg az jelenlévők bent meghallgatták az ünnepi műsort. Tovaryš Krisztián, Balony polgármestere köszöntőjében megosztotta egy személyes, meghatározó élményét még 1998-ból, a forradalom 150 éves évfordulójáról. 16 éves volt akkor, gimnáziumba járt és részt vett egy olyan történelmi versenyen, melynek köszönhetően három napot tölthetett Budapesten, a jubileumi ünnepségen. Ottléte mély nyomot hagyott benne.

Az elesettekre emlékeznek

A polgármester megemlékezett a hajdan kivégzett helyi katonákról és sajnálatát fejezte ki, hogy gyerekkorában, néhány nagyobb emlékhely kivételével nem emlékeztek meg Csilizköz területén a 1848–1849-es forradalomról és szabadságharcról. Kiemelte a harcok helyi vonatkozását és a térség kulcsfontosságú védelmi szerepét, köztük a Balony–Bős–Csilizpatas határában zajló harcot, melyben mintegy 10 000 katona harcolt. 

Ha belegondolunk, hogy ma 15 000 katonája van Szlovákiának, akkor el tudjuk képzelni, hogy akkoriban mennyi is lehetett az a 10 000 fős embertömeg. Majdnem egy kilométeres csataláncban álltak fel, magyarok és osztrákok egymással szemben. Végül a vesztes csaták eredménye az volt, hogy nem csak Csilizközt, hanem Győrt is elfoglalták az osztrákok. Mégis úgy döntöttünk, hogy emléket kell állítanunk e csatákban elesetteknek

 – fogalmazott a polgármester. Hozzáfűzte, hogy az emlékműhöz szükséges anyagi forrást a Pro Balony Polgár Társulás és a Bethlen Gábor Alap biztosította.

A nagy tettek évei

Gubík László, a Magyar Szövegség párt elnöke is köszöntötte az egybegyűlteket, aki beszédében a nagy palóc mesemondótól, Mikszáth Kálmántól idézte első mondatait. Az 1848-as márciusi ifjak huszárosan „nekivágtak” és később olyan intézkedéseket foganatosítottak, mellyel nagyban befolyásolták az ország sorsát, lelkesedésük szikrájával nagy tüzet szítva maguk mögé állították a teljes népet, megalapítva a magyar nemzetet. Felsorolta az akkori legnagyobb és legfontosabb intézkedéseket, köztük a jobbágyság felszabadítását is, mely alól 2,2 millió ember szabadult fel és 600 000 ember jutott választójoghoz. 

Helyi hősökre és az ő emlékük ápolására mindig szükség van, mert ebből tudunk táplálkozni és az ő helytállásukból és az ő példájukból tudjuk közösségünket talpra állítani

 – hangsúlyozta a pártvezető.

Fekete kő a hősi halottakért

A beszédeket szavalatok, majd a Kóczán Mór Alapiskola diákjainak műsora követte, majd a Kicsi Hang lépett fel, akik megzenésített versekkel énekeltették meg a közönséget. A kultúrműsor után a polgármester vezetésével a résztvevők kivonultak az épület elé, ahol Végh Roland, a Felvidéki Hagyományőrző Huszáregylet képviselője „díszmagyarba” öltözve, kardját a vállára téve állt vigyázzban az emlékmű mellett. A falu a 170 centiméter magas fekete kőből készített emlékoszlopot az 1849. június 16-án Balony–Bős–Patas határában lezajló csata hősi halottjainak emlékére emelték. 

A térkövekkel kirakott talapzaton álló művet Csörgő László kőfaragómester készítette, melyen a „Az 1849. jún. 16-án Balony, Bős és Patas határában lezajlott Feketeerdei csata hősi halottainak emlékére” felirat áll. Az emlékmű első koszorúját Balony község előljárói, Tovaryš Krisztián polgármester és Matus Tamás alpolgármester helyezték elő, majd a helyi plébános, Nagy Pál szentelte meg. A jelenlévő szervezetek, intézmények vezetői, baráti települések polgármesterei mind elhelyezték koszorúikat, majd a jelenlévőkkel közösen elénekelték a Himnuszt.