Koszorúzással emlékeztek meg Rimaszombatban az 1848–49-es szabadságharcról

A rimaszombati Csemadok által szervezett megemlékezésen a borongós idő ellenére is szép számban gyűltek össze a helyi és a környékbeli településekről érkező lakosok Petőfi Sándor szobránál. 

A szabadságot Rimaszombatban Petőfi bronzba öntött szobra testesíti meg, kezdte beszédét az ünnepi szónok, aki ezúttal B. Kovács István régész, néprajzkutató, gömörológus volt. Kiemelte, hogy hogy a szobor rövid időre közösségkovácsoló erővé vált a városban, és hogy felállítása 2004-ben alkalmat adott a helyi magyarságnak arra, hogy felemelje a fejét.

A jelenlegi helyzettel kapcsolatban már nem voltak olyan dicsérő szavai, emlékeztetett, hogy a városban egyre kevesebb a fiatal és hogy Arany János szobra még mindig nem csatlakozhatott Petőfi és Tompa szobra mellé a Tompa Mihály téren.

B. Kovács István szerint nem az a fontos, hogy művirágból készült csokrokkal hajlongjunk Petőfi szobra előtt. Ehelyett inkább hajtsuk le a fejünket és gondolkodjunk el rajta, hogy úgy viselkedünk-e, ahogy egy Rimaszombatban élő magyartól elvárható. 

„Kívánom, hogy erősödjünk magyarságunk közösségének megélésében!” 

– zárta beszédét az ünnepi szónok.

Az ünnepség során a Blaha Lujza Vegyeskórus énekelt, Csank Máté pedig Petőfi Sándor naplójából szavalt el részleteket.