Uniós harmonizáció

Az adók a költségvetés legfontosabb bevételei: az állam ezekből képes finanszírozni működését, beruházni, támogatásokat adni. Az adókivetés joga ezért az állami hatalom alapvető része. Az EU-tagállamok éppen ezért csak azokon a területeken és olyan mértékig harmonizálták adórendszereiket, ahol és amennyire az egységes belső piac megvalósításához szükséges volt. Az adózási kérdésekről mind a mai napig egyhangúan döntenek a tagállamok: ha egyetlen EU-tagállam érdekeit is sérti a tervezett új szabályozás, megakadályozhatja annak létrehozását. A közvetett adókat valamely termék vagy szolgáltatás árában fizetjük meg, és az eladón keresztül jut el a költségvetésbe. Ezek az adók szorosan kapcsolódnak az adásvételhez, az áruk és szolgáltatások mozgásához. A tagállamok adószabályaik összehangolásakor elsősorban ezekkel a területekkel foglalkoznak. A másik csoport a közvetlen adóké, amelyeket meghatározott eljárás során közvetlenül az adóhivatalnak fizetünk be. Ezek az adók kevésbé kapcsolódnak a négy alapszabadság (áruk, szolgáltatások, tőke és személyek szabad mozgása) megvalósulásához. E téren így sokkal kisebb mértékű a nemzeti szabályok összehangolása. A személyi jövedelemadóra nincs közös szabályozás, így változás itt sem várható. Csupán azt az általános elvet kell érvényesíteni, hogy a többi EU-tagország állampolgárait is a szlovák állampolgárokéval egyenlő módon kell kezelni. A helyi adókra sincs közös szabályozás, de a helyi adókedvezményeknél figyelembe kell venni az egységes versenyszabályokat. A közvetlen adók területén elsősorban olyan közös szabályok születtek, amelyek lehetővé teszik, hogy a vállalatok két vagy több része adózási szempontból tagállamok között is ugyanúgy működhessen, mintha ugyanabban a tagállamban lennének. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyfajta egységes társasági adó létezne az Európai Unióban. (eur)