Ne mérgezzük szervezetünket!

Tudjuk, hogy mit eszünk? Ľuboš Pilc illusztrációs felvételeKöztudott, hogy minél tartósabb egy élelmiszer, annál több adalékanyagot tartalmaz. A táplálkozás-szakértők immár nálunk is egyre nyomatékosabban intik a fogyasztót arra, hogy az élelmiszergyártásban felhasznált tartósító szerek, adalékanyagok és festékek (főleg a nem természetes alapanyagúak) fölöslegesen terhelik szervezetünket. Az adalékanyagok élelmiszeripari felhasználása természetesen eddig is engedélyköteles volt. Az engedélyezés azonban nem jelenti azt is, hogy az adott adalékanyag fogyasztása senki számára nem jelent egészségi kockázatot. Különösen a gyerekek és az allergiások esetében indokolt a fokozott odafigyelés. A gyanú szerint jó néhány (élelmiszeriparban is használt vegyi anyag) szerepet játszik, játszhat az allergiás vagy rákos megbetegedések nagymértékű szaporodásában. Mindenesetre az újabb tudományos kutatások, orvosi megfigyelések nyomán idővel már sok ártalmatlannak gondolt adalék került mellőzésre vagy egyes országokban tiltólistára is.

Az adalékanyagok megjelenése elsősorban az élelmiszerek ipari méretű feldolgozásához, a nemzetközivé vált élelmiszerpiachoz kapcsolódik. A fogyasztói társadalomban az élelmiszer áruvá vált, amelyet iparszerűen, jó minőségben, és főleg gazdaságosan kell előállítani, elosztani, azaz tartóssá és szállíthatóvá kell azt tenni. Az sem mellékes körülmény, hogy a reklámokkal csalogatott fogyasztó a vásárláskor a termék ára szerint tájékozódik, s csak ritkábban figyel oda a minőségre, a termék összetételére. Az adalékok használata elsősorban a gyártóknak szükséges – figyelmeztetnek a nemzetközi fogyasztóvédő szervezetek szakértői. Azt állítják, az adalékok a terméket tetszetőssé, jobban eladhatóvá teszik (színezékek, fényező-, zseléző anyagok), miközben leplezik a minőségi hibákat (ízfokozók, édesítőszerek, aromák). Mivel a vegyipar szintetikus adalékaival drága alapanyagokat lehet kiváltani, növelik a termék elállóságát, térfogatát (kelesztőszerek, pelyhesítők), így a termelést is olcsóbbá teszik. A fogyasztóvédők és táplálkozási szakértők főszabályként hirdetik: egy élelmiszeripari terméknél annál több adalékanyaggal számolhatunk, minél messzebbről érkezett, minél több feldolgozási műveleten esett át és minél kívánatosabbra, tartósabbra készítették. Óvatosságot igényelnek tehát a több ezer kilométeren át utaztatott (nálunk csak érleltetett) déligyümölcsök, a félkész- illetve készételek és a magas feldolgozottságú termékek, így az egyes tejipari és húsipari készítmények, édességek, és főleg a színezett üdítőitalok.

Az EU-ban már 2001 óta tart a vita jogszabálycsomagról, mely szabályozná a vegyi anyagok használatát. A fő kérdés az, hogy mekkora terheket rójanak a vállalatokra, az ipari cégekre. Annyi azonban biztosnak tűnik: a fogyasztókat az eddiginél jobban kell majd tájékoztatni a termékekhez fölhasznált anyagokról. További részletek a 14. oldalon. (gy, zp)

Az uniós gyorsvészjelzőről

Nagyon fontos eleme az élelmiszerbiztonságnak az Európai Unióban a gyorsvészjelző rendszer (Rapid Alert System). Arra szolgál, hogy az unió valamennyi országának valamennyi hatóságát gyakorlatilag egy időben értesítsék, ha az unió területén bárhol olyan terméket találnak, amely nem felel meg az előírásoknak, vagy károsítja az egészséget. A rendszernek minden országban van egy kapcsolódási pontja, ez Szlovákiában az Állat-egészségügyi Felügyelet. Honlapján (www.svps.sk) megtalálhatók az egyes országok által küldött riasztások, tájékoztatók.