Kinek akció az akciós ár

Karácsony tájékán mindig eszembe jut ismerősöm, aki a rendszerváltás után kiváltotta maszekengedélyét és piacozásba kezdett. Mindent árult a fővárosi piacokon, ami iránt volt kereslet. Zöldséget, gyümölcsöt, ruhaneműt és háztartási cikkeket egyaránt. Amikor arról kérdeztem, meg lehet-e ebből élni, csak legyintett. „Elég kiírni, hogy AKCIÓ, és az emberek mindent megvesznek. Azt senki sem kérdezi – kuncogta el magát –, hogy a termék mitől akciós. Ez itt például – mutatott maga köré a bécsi bolhapiacról frissen importált bóvlira – nekem akció.”

Bár a vásárlási szokások másfél évtized alatt jelentősen változtak, ismerősöm kórrajza a vásárlóról alig veszített aktualitásából. Minél jobban közelednek az ünnepek, annál hajlamosabbak vagyunk arra, hogy meggondolatlanul vásároljunk. Sokszor olyan terméket is a bevásárlókosárba teszünk, amelyet egy-két héttel a karácsonyi ünnepek után senki sem vesz kézbe. S tesszük ezt annak ellenére, hogy pénztárcánk nem lett vastagabb, az esetleges többletbevételt, tizenharmadik fizetést elviszik az évről évre emelkedő közüzemi számlák, felemészti az emelkedő életszínvonal. De ami még ennél is rosszabb, immár nemcsak a piacok vannak tele bóvlival, silány minőségű áruval, hanem sok esetben a boltok, áruházláncok is, s bizony vásárló legyen a talpán, ha minőséget akar venni, elfogadható áron. Sajnos, sok helyen az elárusítók sem tudnak többet mondani a termékről, amennyi dobozára, csomagolására rá van írva, ha egyáltalán sikerül a marketek hosszú regáljai között elárusítóra bukkanni. A fogyasztóvédők és a szakhatóságok óva intenek bennünket: ilyentájt sajnos előkerülnek a raktárakból az életveszélyes háztartási kisgépek, a forgalomból kivont, esetleg tiltólistás termékek, sőt, még az egészségkárosító játékok is – egy szóval minden, ami eladható. Az emberek pedig mindent megvesznek, ami olcsó. Hajlamosak arra, hogy ne tájékozódjanak arról, honnan származik az adott termék, vagy hogyan kell azt használni. A fogyasztóvédelmi szervek ugyan célzott ellenőrzéseket tartanak, ám mégsem lehetnek ott minden piacon, jelenhetnek meg minden boltban, vehetnek mintát az összes termékből.

Gondolkodtak már azon, hogy marketekben miért a zöldség, gyümölcs, esetleg a játékszakasz van a bejárathoz legközelebb, s miért kerültek a mindennapi fogyasztási cikkek, élelmiszerek olyan helyre, hogy elérésükhöz az áruház minden osztályán végig kell menni? Marketingszakemberek hada foglalkozik manapság fő állásban azzal, hogy ellenállhatatlan vevőcsalogató fogásokat találjanak ki. Hogy az embert előbb becsábítsák a boltba, majd megvetessék vele azt is, amit eredetileg esze ágában sem volt megvásárolni. Az sem baj, ha kisgyerekkel érkezik a boltba. Elegendő a játékszakaszt megfelelő helyre tenni, és a siker elmaradhatatlan. Becslések szerint a játékimportőrök – a megváltozott vásárlási szokásainknak köszönhetően – az éves játékforgalom mintegy 60-70 %-át a karácsonyi ünnepkört megelőző négy-öt hétben bonyolítják le.

A gyermekjátékok legfontosabb kritériumai

A gyermekjáték legyen a gyermek életkorának megfelelő. Ne tartalmazzon kis méretű, lenyelhető részeket, mert ezek fulladást is okozhatnak. Ilyen pl. a plüssfigurák gombszeme, orra. A gyermekjátékon ne legyenek éles szélek, melyekkel megvághatja magát a csöpség. A festék ne legyen oldékony rajta, mert azt akkor a kicsi nyála is feloldhatja. (Cs.K.M)