Kié legyen a termőföld?

A jogszabály, melynek értelmében külhoni személyek is megvásárolhatják az itteni mezőgazdasági területeket, már egy éve hatályos Szlovákiában. Ezt tíz évre szóló, ún. vásárlási tilalmi időszak előzte meg az ország uniós csatlakozását követően. Kijátszható jogszabály Martin Vlachynský, az INESS gazdaságkutató intézet munkatársa úgy véli, hogy a jelzett tízéves tilalmi időszak csak formális volt, a törvényben könnyen meg lehetett találni a kiskapukat. Ha egy külföldi szlovákiai termőterülethez akart jutni, megvásárolt vagy létrehozott egy itteni illetőségű korlátolt felelősségű társaságot és könnyen földhöz jutott. Véleménye szerint nem kell tartani a külföldiek földvásárlásától, a mezőgazdasági földterületek ugyanis Szlovákiában maradnak, nem lehet innen elvinni őket külföldre. Egyenesen jónak tartja, ha jönnek a külföldi érdeklődők. „A mezőgazdasági termelésben is haladni kell a korral, odafigyelni az új technológiákra, a korszerű know-how-ra, az eredményesebb növényfajtákra. S azzal, hogy külhoni agrártermelők jönnek Szlovákiába, az ország mindenképpen nyerhet” – részletezte Vlachynský. A Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kamara (SPPK) mintegy 150–200 ezer hektárra becsüli azt a területet, amely külföldi tulajdonosok kezében van. „Szlovákiában jelen vannak a dánok, a németek, a hollandok, valamint kínai gazdákról is értesültünk” – mondta lapunknak Jana Holéciová, az SPPK szóvivője. A kamara ragaszkodik ahhoz a nézethez, miszerint a hazai termőföldnek hazai kézben kellene maradnia. Robert Fico kormányfő tegnap megerősítette, hogy Szlovákiának az Európai Unió nyomására módosítania kellett a földtörvényt, melyből eredően ma a külföldi befektetők is mezőgazdasági földterületekhez juthatnak nálunk. „A mezőgazdasági földterület azonban stratégiai nyersanyag. Ezért nem nézhetjük tétlenül, hogy egyes külföldi társaságok különböző vállalatok megvételével több ezer hektárnyi szántóföldhöz jutnak, amelyek értéke óriási” – mondta tegnap a miniszterelnök. Fico ígéretet tett arra, hogy orvosolni próbálja a helyzetet, még olyan áron is, hogy esetleg konfliktusba keveredik az Európai Unióval. A bumeráng-effektus A kormány attól tart, hogy a szlovákiai mezőgazdasági területeken a külföldi tulajdonosok felhagynak a termesztéssel – gyárakat, üzleteket, különböző hivatalokat létesítenek a korábbi szántóterületeken. Viszont az ilyen jellegű riogatás bumeráng-effektust válthat ki. Egyrészt köztudott, hogy egy-egy földterület jellege átminősítésének gyakorlati megvalósítása a szlovákiai hivatalok kezében van. És mindenekelőtt azért jöhet szóba a bumeráng, mert a kabinet önmaga kijelentéseivel szemben cselekszik, amikor egy-egy mezőgazdasági földterület építkezési területre való átminősítéséről dönt, ha az a terület például éppen egy autópályaszakasz-építéshez kell. „A kormányfő kijelentette, arra fognak törekedni, hogy a termőföldet nemzeti kincsként kezeljék, s ezt az Alkotmányban is rögzítsék. A Szlovákiai Agrárkamara már több éve figyelmeztet erre. Véleményem szerint szabályozni kellene, hogy mezőgazdasági földet csak fizikai személy és egyben szlovákiai lakos vehessen, mégpedig egy meghatározott maximális területtel, például 200 hektárral. Ugyanakkor meg kellene határozni a jogi személyek gazdálkodását, mondjuk legfeljebb 1000–1500 hektárban. Abban az esetben, ha a gazda állattenyésztéssel is foglalkozik, akkor 500–600 hektárral nagyobb földterülettel rendelkezhetne. Ezzel egyértelműen növelni lehetne a vidéki foglalkoztatottságot” – fejtette ki lapunknak Patasi Ilona, a Szlovákiai Agrárkamara (AKS) elnöke. Bürokrácia-rengeteg A vásárlás megakadályozásával szemben állók tábora sokkal inkább a könyörtelen bürokráciával kapcsolatban hallatja a hangját. Ők úgy vélik, hogy az érvényben lévő jogszabály túl bonyolult feltételrendszert ír elő. A termőföldhöz ugyanis elsődlegesen azok a honi gazdák jutnak hozzá, akik legalább három éve gazdálkodnak annak a településnek a kataszterében, ahol az eladásra szánt mezőgazdasági földterület található. A sorrendben második helyre kerülnek azok az érdeklődők, akik legalább három éve folytatnak mezőgazdasági tevékenységet, de azt a szomszédos kataszterben teszik. A jogszabály tehát tulajdonképpen diszkriminálja azokat, akik egy-egy távolabbi kataszterben jegyzett földterülethez szeretnének hozzájutni. Ők csak és kizárólag abban az esetben vehetnek földet egy-egy, tőlük távolabbra eső kataszterben, ha annak gazdái nem érdeklődnek az eladandó szántóterület iránt. A törvény értelmében ugyanis elővásárlási jogot élveznek az adott kataszterben gazdálkodók. És végül megalapozatlanul hátrányos helyzetbe szorítja a törvény azokat is, akik ugyan kezdő gazdaként, de már 40–50 év feletti korban akarnak földterületet vásárolni.