Egy éve vezették be az eurót

Néhány sztrájkoló banktisztviselő, lefagyott készpénzkiadó automata, használhatatlan parkolóóra és újságból kivágott hamis bankjegy: ezek voltak a félve várt euróátállás legemlékezetesebb bakijai. A készpénzcsere még az Európai Központi Bank (EKB) és a jegybankok munkatársai számára is meglepően simán ment. A korábban különlegesen őrzött szállítmányokkal 2002 januárjában 7,8 milliárd bankjegy és 40,4 milliárd érme került forgalomba, összesen 221, illetve 13 milliárd euró értékben. A szervezők biztosra mentek: annak érdekében, hogy euróland semmiképpen ne maradjon pénzszűkében, a becsült szükségleteknél valamennyivel többet bocsátottak ki.

Zökkenőmentes átállás

A biztonsági tartalékot felhalmozó bankosok persze nemcsak a gazdaságban voltak járatosak, de az emberi lelket is jól ismerték: a kíváncsiság minden nemzeti érzelmet legyőzött, és az európaiak sietve igyekeztek megszabadulni régi pénzeiktől. 12 ország valutája a 6–8 hetes átmenet első harmadának végére gyakorlatilag eltűnt. Az eurókészpénz január elsejei startja után két héttel a bankautomatákból már csak euró jött, s a készpénzes tranzakciók több mint 90 százaléka euróban folyt.

A nemzeti valutákkal egy időre eltűnt a borravaló is. Az új pénzzel ismerkedőknek azonban más bajuk is akadt a nem is olyan apró apróval: a jelenleg 40–41 koronát érő eurónál ugyanis az ír fonton kívül az összes megboldogult pénznem értéke alacsonyabb volt. A kisebb számok sokakat megtéveszthettek, hiszen aki például korábban Itáliában négyezer lírát adott ki, most ugyanazért egy kéteuróssal fizet. A nagy értékkülönbség magyarázhatja az olaszok és görögök nemrég felvetett ötletét, amely szerint az egy- és kéteurós érme helyett legyen inkább bankó.

Ami pedig a pénzskála másik végét illeti: az egy és két eurocentesek szükségességét több ország vitatta, Finnország pedig kimondottan arra kérte kereskedőit és szolgáltatóit, hogy áraikat a legközelebbi öt eurócentre kerekítsék fel. Egyébként a legkisebb értékű váltópénzekből van a legtöbb, számuk az összes forgalomban levő érme harmada. Persze jó esély van arra, hogy a pöttöm rézveretek egy része menthetetlenül eltűnt egy szennyeskosár, táska vagy kabátzseb mélyén. Fontosságuk inkább az – legalábbis a kezdetekben az volt –, hogy az átszámított árak minél pontosabbak legyenek.

Erősítette az inflációt

A tapasztalatok szerint azonban hiú ábránd volt azt gondolni, a kereskedők az árak kalkulálásánál csak az eurókonverteres számológépet veszik igénybe. Az Eurobarometer által megkérdezettek 84 százaléka szerint a kereskedők a konvertáláskor erősen felfelé kerekítettek. Az áremelést azonban a fogyasztókon kívül korábban mindenki cáfolta: a szolgáltatók a január elsejei hagyományos emelkedéssel érveltek, a zöldségesek a zord téli időjárással, a jegybankok azokkal a statisztikákkal, amelyek 0–0,6 százalékos átlagos növekedést mutattak. Az Európai Központi Bank által az eurózónára kitűzött 2 százalékos inflációs cél végül nem teljesült, magasabb lett a drágulás éves üteme Az euró bevezetése körülbelül 0,2 százalékkal fűtötte az inflációt, bevezetése az euróövezet mind a 12 államában az árak bizonyos emelkedésével járt. Első ízben ismerte el a főként a fogyasztók által az év elején nehezményezett eurós inflációt Wim Duisenberg, az Európai Központi Bank, az euróövezet jegybankjának elnöke: „Valamennyire befolyásolta az árakat” – mondta Duisenberg, aki hozzátette, hogy az áru és szolgáltatások egész körét tekintve az euró bevezetésének jelentéktelen hatása volt az árakra.

Az elmúlt hónapokban azonban az euró kellemes meglepetéssel is szolgált, ugyanis látványosan erősödni kezdett az amerikai dollárhoz képest. A német pénzügyminiszter nem lát okot aggodalomra az euró meredek erősödése miatt. Hans Eichel szerint a közös valuta erősödése azt is jelzi, hogy az euróövezet, és benne Németország, mint a legerősebb valutauniós gazdaság kezd átértékelődni a piacokon, miközben a dollárövezet valamelyest leértékelődik. Az euró csaknem négyéves történetében most fordul elő első ízben, hogy a közös pénz erősebben zár egy naptári évet, mint ahogy kezdte.

A 2004. május elsején csatlakozó országoknak el kell majd dönteniük, belépnek-e az úgynevezett eurózónába vagy sem, azaz bevezetik-e – és ha igen, mikor – az eurót mint saját fizetési eszközüket. Számtalan politikus és közgazdász azt javasolja, hogy érdemes várni a bevezetésével. Szerintük az egységes valuta 2007-ben (tehát a lehetséges legkorábbi időpontban) történő bevezetése túl korai lenne, és éppen ezért károsan hatna a GDP-növekedésre. Az ellentábor ugyanakkor úgy véli, a minél gyorsabb átvétel lenne a kívánatos az új tagországok uniós beolvadása és fejlődése érdekében.

Mikor vegyük át?

Cseh- és Lengyelországban, Szlovákiában, valamint Magyarországon is az euró átvételének későbbre halasztását javasolták tekintélyes politikusok és közgazdászok az elmúlt hetekben. Szerintük az egységes valuta 2007-ben (tehát a lehetséges legkorábbi időpontban) való bevezetése, illetve a bevezetés kritériumainak túl korai teljesítése káros lenne a GDP-növekedésre. Az ellentábor viszont úgy véli, a minél gyorsabb átvétel kívánatos. Az Economist Intelligence Unit elemzése szerint az egységes valuta átvételét elhalasztani javaslók részben azzal érvelnek, hogy a maastrichti kritériumok rendszere (az infláció, a költségvetési deficit, az államadósság leszorítása) akadályozza a minél gyorsabb GDP-növekedést, ami pedig a tagjelöltek legfőbb gazdasági prioritása. A cseh pénzügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy szerinte 2009–2010 a reális és gazdaságilag megfelelő dátum az egységes valuta bevezetésére. A lengyel államfő egyik fő gazdasági tanácsadója szintén 2009–2010-es átvételt lát a legvalószínűbbnek. „Az én politikám az, hogy a kormányzatnak maximálisan ki kell használnia a mozgásterét az eurózónához csatlakozás időpontjáról szóló döntés meghozatala során” – szögezte le Bohuslav Sobotka cseh pénzügyminiszter. Vladimír Špidla cseh kormányfő korábban szintén a kivárás mellett tette le a garast, azzal az indoklással, hogy a cseh gazdaságnak meg kell erősödnie, mielőtt belép az egységes valutát használók klubjába. A Szlovák Nemzeti Bank vezetői 2007-re vagy 2008-ra valószínűsítik az euró bevezetésének hazai időpontját. (MH, m, VG, ú)

A közös pénz előnyei:

alacsonyabb reálkamatszint,

kisebb valutakockázat,

kisebb tranzakciós költségek,

nagyobb fiskális szigor,

jobb országimázs.

Hátrányai:

lassúbb GDP-növekedés,

az önálló árfolyam-politika vége,

az önálló monetáris politika vége,

kisebb fiskális mozgástér.