Az unió érdeke a TTIP

Brüsszel/Washington. Bár az Európai Unió és USA közötti kereskedelemben az agrár-termékek részesedése csupán 5–6%, az ezekkel kapcsolatos transzatlanti szabadkereske-delmi tárgyalásokat kiemelt figyelem övezi. Sokan attól tartanak, hogy a megállapo-dás igazi vesztese Európa agrárszektora lesz, miközben az egyezmény elsősorban épp az EU-nak sürgető.

Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között folyó szabadkereskedelmi tárgyalások 2013 júliusában kezdődtek. A Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség (Transatlantic Trade and Investment Partnership, TTIP) célja a kereskedelmet és beruházásokat nehezítő akadályok leépítése a két fél között. A tárgyalások tizenegyedik fordulójára idén októberben került sor, ennek fókuszában azonban nem agrárkereskedelmi kérdések álltak. Ezekről, tekintettel érzékenységükre, valószínűleg csak az utolsó fordulókban igyekeznek majd egyezségre jutni. Az egyezmény megkötésének ideje egyelőre megjósolhatatlan. A TTIP jelentőségét mi sem érzékelteti jobban, mint hogy az EU és az USA együtt a globális bruttó hazai termék (GDP) több mint felét realizálja, egymás között lebonyolított áruforgalmuk a világ összes áruforgalmának nagyjából a harmadát teszi ki, egymásnak nyújtott szolgáltatásaik értéke pedig a világ szolgáltatáspiacából több mint 40 százalékot képvisel.

Nem várt konkurencia

A TTIP tető alá hozása az agrárszektor.hu elemzése szerint elsősorban az EU számára sürgető, hiszen az USA időközben a Csendes-óceáni Partnerségi Egyezmény (TPP) aláírásával közvetlenül a TTIP tárgyalások utolsó fordulója előtt már jelentős sikert könyvelhetett el. A TPP keretében körvonalazódó szabadkereskedelmi övezet ugyanis, amelynek tagjai az USA mellett Kanada, Mexikó, Chile, Peru, Japán, Szingapúr, Vietnam, Malajzia, Brunei, Ausztrália és Új-Zéland, várakozások szerint rövid időn belül a világ leggyorsabban növekvő gazdasági integrációja lesz. A TPP nyélbe ütése Barack Obama elnökségének szép zárása lehet, és a jövő évi elnökválasztás miatt a TTIP könnyen háttérbe szorulhat, ami az EU lemaradásával fenyeget.

Érzékeny mezőgazdaság

Az EU és az USA közötti kereskedelemben a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek részesedése az energetikai berendezések, gépjárművek, gyógyszerek és egyéb ipari termékek mögött nem jelentős, mindössze 5–6 százalékra tehető. Ennek ellenére az ezekkel kapcsolatos egyeztetéseket és találgatásokat kiemelt figyelem övezi, ami az EU helyzetét alaposan megnehezíti, hiszen nemcsak a tárgyalópartnerrel szemben kell érvényesítenie érdekeit, hanem az uniós tagországok polgárai és politikusai felé is folyamatosan bizonygatnia kell, hogy megfelelően képviseli az európai érdekeket, és biztosítja az átláthatóságot a tárgyalások során.

A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre érvényben lévő importvámok nem tekinthetők magasnak, ezért a hangsúly nem is elsősorban a vámok további csökkentésén, hanem inkább a kereskedelmet hátráltató, úgynevezett nem vámjellegű akadályok leépítésén van, amelyekről az egyezkedés a TTIP-tárgyalások legnehezebb fejezete. Több olyan súlyos „tétel” van, amelyre az egyik tárgyalófél úgy tekint, mint nem vámjellegű akadályra, miközben az a másik számára tárgyalási alapot nem képező szabvány. Ilyen többek között a növekedési hormonok használatának vagy a csirkehús klórozásának tiltása az EU-ban. Rengeteg vita forrása néhány látszólag csekély különbség: például az EU-ban bármilyen szer vagy eljárás alkalmazása tiltott, ha nincs egyértelmű tudományos bizonyíték annak ártalmatlanságára, míg az USA-ban csak akkor lép életbe tiltás, ha a káros hatásról tudományos bizonyíték áll rendelkezésre. Az USA ezért megengedőbb bizonyos szerek vagy eljárások alkalmazása terén.

Mindkét fél nyerhet

TTIP megkötésétől az érintett országok gazdasági teljesítményének a növekedését remélik mindkét tárgyaló félnél. Az uniós tagországok Egyesült Államokba irányuló kivitelének növekedésével számolnak elsősorban tejtermékekből (sajtok), borokból és más alkoholtartalmú italokból, valamint cukorból. Ugyanakkor az EU valószínűsíthetően több marhahúst, baromfihúst, üzemanyagcélú etanolt és közepes minőségű búzát importál majd Amerikából.

Mivel az Európai Unió egyes tagországaiban az élelmiszer-gazdaság külkereskedelmének makrogazdasági súlya más és más, ezért az e várakozásokkal kapcsolatos álláspontjuk is igen különböző. Abban viszonyt egyetértenek, hogy a kereskedelem liberalizálása mellett elengedhetetlen az európai és az amerikai szabályozás összehangolása, egyébként az európai termelők versenyhátrányba kerülnek a szigorúbb uniós állatjóléti és környezetvédelmi előírások többletköltségei miatt. (AgrárSz., vlv)