Zavarok az étkezésben

Ezeket a nádszálvékony, zörgő csontú, deszkavékony hölgyeket látva úgy gondolják, ők a tökéletes alakú nők a férfiak számára, s ők is ilyenek szeretnének lenni. Nemritkán alig esznek, kevés folyadékot isznak, és különféle diétákkal gyötrik magukat. Félnek enni, és csak a fogyásra összpontosítanak. Azt figyelik, mi mennyi kalóriát tartalmaz, szinte megszállottan számolgatják, mennyi kalóriát is fogyasztottak. Ez előbb vagy utóbb megbosszulja magát, étkezési zavarok alakulnak ki. A két legismertebb tálálkozási zavar a bulimia és az anorexia.

Az anorexia nervosa általában a serdülőkor és a fiatal felnőttkor közötti években kezdődik. A betegek több mint 95%-a nő.

Tünetek

a testsúly legalább 25%-ának elvesztése,

a saját testéről alkotott elképzelések torzulása,

a kövérségtől való félelem.

Még akkor is retteg a hízástól vagy a kövérségtől, amikor már súlyosan lefogyott. A betegség oka ismeretlen, a legtöbb szerző szerint a betegek többségükben olyan családból származnak, melynek tagjai túlzottan céltudatosak, csak a sikerekre összpontosítanak, emiatt gyakran elhanyagolják személyes kapcsolataikat. A szülők túl nagy súlyt helyeznek a karcsúságra, a fizikai erőnlétre. A korán kezdődő anorexia nervosa esetén előfordul, hogy a beteg mindig soványabb az átlagnál, soha nem éri el a magasságának és korának megfelelő ideális testsúlyt. Rendszeres és drasztikus fogyókúrával (éhezés, önhánytatás, túlzott testedzés, hashajtók, vízhajtók szedése) tartják a betegek a súlyukat abnormálisan alacsony szinten. A fogyás számukra örömet okoz. Ha ez az állapot sokáig tart, megjelennek a testi tünetek: súlyosan lefogynak, székrekedésre panaszkodnak, menstruációs zavaraik vannak, bőrük száraz, hajuk erősen hullik, fogaik romlanak. Saját állapotukat azonban nem tudatosítják, kövérnek látják magukat még akkor is, amikor már csak harminc kilót nyomnak. A legtöbb anorexiás meg is tudja mutatni, hogy honnan kellene még fogynia, bőszen tapogatja a combcsontot takaró áttetsző bőrt. A laikus azt hiszi, hogy ezt a problémát a beteggel meg lehet beszélni, szép szóval, odafigyeléssel visszafordítható a betegség. A család finom falatokkal kínálja, de ő nem hajlandó enni, sőt a családi konfliktusokat elkerülendő, elfogadja az ételt, ám vagy kiköpi, vagy egyszerűen elrejti. Ha mégis elfogyaszt valamit, képes halálra gyötörni magát tornával, guggolással, vagy bármi mással azért, hogy a kalóriát elégesse. Természetesen mindezt úgy teszi, hogy környezete ne tudjon róla. Ebben az időszakban a család boldog, azt hiszi, hogy gyermekük eszik, gyógyul. Másik probléma, hogy a betegséget sokan szégyellik, nem beszélnek róla, ami sokszor még tovább súlyosbítja a problémát. Ezért is van, hogy a legtöbb anorexiás beteg már csak nagyon leromlott állapotban kerül orvoshoz, amikor a családtagok már tanácstalanok. Az anorexiás beteg teljesen elvakult, semmilyen körülményt nem tudatosít, egyetlen célja, hogy mindenáron lefogyjon. Amint felismerjük a betegséget, azonnal forduljuk orvoshoz (pszichiáterhez), ne kísérletezzünk étvágygerjesztőkkel, vitaminokkal. Ezek ugyanis az ilyen betegeknél hatástalanok, itt pszichoterápiára és gyógyszeres kezelésre van szükség. Ne várjuk meg, amíg a beteg szervezete feléli utolsó tartalékát is, és súlyos testi panaszokkal lesz kénytelen kórházba vonulni. Súlyosabb esetekben szívritmuszavarok keletkeznek és éhezési ödéma (vizenyő) alakul ki. A betegek 2-6%-a hal meg a betegség szövődményeiben, vagy követ el öngyilkosságot.

A bulimia nervosára jellemző a nagy mennyiségű könnyen emészthető, magas kalóriatartalmú ételek időszakos, gátlástalan fogyasztása, rendszerint titokban. Természetesen a beteg szeme előtt lebeg az is, hogy meg fog hízni, és menekülni próbál. Egyetlen kiút pedig az, hogy az elfogyasztott dolgoktól mielőbb megszabaduljon. Ennek pedig két módja van: a hányás és a hasmenés előidézése. Miután a beteg ezt elvégezte, elégedettnek érzi magát, mert kielégítette habzsolási vágyát, és nem hízik meg. Ez az állapot egy ideig meg is felel neki, egészen addig, amíg észre nem veszi, hogy a folyamatot már nem tudja irányítani, a betegség győzött. Már nem ő dönti el, hogy mikor eszik, hanem rohamként tör rá a „zabálás”, és utána automatikus a hányinger, már nem is kell előidézni. Már mindegy, hogy mit eszik: képes a süteményt uborkával és mustárral, vagy a főzeléket lekvárral. Természetesen mindez titokban történik, a családtagok a legtöbb esetben véletlenül veszik észre a dolgot.

Az anorexiához hasonlóan, a bulimia is elsősorban a fiatal nők betegsége. A családi háttér hasonló, mint az anorexia nervosa esetén. Bulimiásoknál a betegség kialakulása előtt gyakori a kövérség, inkább fogyasztanak hashajtókat és vizelethajtókat, magatartásuk robbanékony. Ha a betegség súlyosbodik, különféle belgyógyászati szövődmények jelentkeznek: a túlzott evést követően kialakulhat gyomortágulat, hasnyálmirigy-gyulladás. A hányás során gyakran szájüregbe kerülő gyomorsav a fogak romlásához, valamint nyelőcsőgyulladáshoz vezet, de gyakori a székrekedés és az aranyér is.

Az anorexiás és a bulimiás betegek többsége nem mer, illetve nem akar orvoshoz fordulni. Gyakorlatom során nemegyszer előfordult, hogy fiatal betegeket (főként nőket) küldenek hozzám. Gyöngeségre, fejfájásra, végtagok zsibbadására panaszkodnak. A legtöbb esetben az összes kivizsgálás eredménye negatív. Mivel a betegek – fiatal csinos nők – mind modell alkatúak, elárulják, hogy szeretnék megőrizni alakjukat. Nem egy közülük fiatalabb korában kissé túlsúlyos volt, nem tetszett a fiúknak. Most betegesen rettegnek attól, hogy ha ismét meghíznak, megcsúnyulnak, elveszíthetik partnerüket.

A szerző ideggyógyász

Mit tegyünk?

Az étkezési zavarok kezelésének nincs nemzetközileg jóváhagyott kezelési módja. A kezelés célja a normális testsúly visszaállítása és a pszichológiai nehézségek orvoslása. A kezelés talán legfontosabb része az orvosok és nővérek segítsége. Súlyos esetben kizárólag kórházi kezelés segíthet. A beteg ilyenkor a pszichiátriai osztályra kerül, pszichiátriai jellegű gyógyszereket kap, és komoly terápián vesz részt. Ha pedig nagyon leromlott az állapota, akkor egyéb infúziós-gyógyszeres kezelés is szükségeltetik, hogy helyreállítsák immunrendszerét és hormonháztartását.

Az egyik legfontosabb a pszichoterápia: meg kell változtatni a testsúlyról, étkezési szokásokról alkotott véleményét. Elengedhetetlen a beteg önértékelésének erősítése, és persze hangsúlyozni kell, hogy az emberi kapcsolatokban nem a testsúlyé a döntő szerep, főleg nem a párkapcsolatban.

Hangsúlyozni kell, hogy az olyan párkapcsolat, ahol csak a külsőségek számítanak, nem nevezhető stabilnak. A kezelés másik fontos része a gyógyszeres kezelés. Ennek megválasztásánál figyelembe kell venni azokat a kockázatokat, melyeket a fent említett szervi bajok (szívritmuszavarok, epilepsziás rohamok, gyomorpanaszok, fertőzések, veseelégtelenség stb.) okozhatnak, amelyek a betegek kb. 20%-ban akár halállal is végződhetnek. Ezért fontos idejében felismerni és kezelni ezeket a betegségeket, hogy ne alakulhassanak ki halálos szövődmények, illetve komplikációk. Ha idejében kerül a beteg orvoshoz, a kezelés is sokkal egyszerűbb és rövidebb lesz, s így elejét lehet venni a szervi bajok kialakulásának.