Tisztítás és fertőtlenítés

A cél, hogy az eset leges mikroorganizmusokat vagy a horzsolások által bejutott apró kavicsokat, földmaradványokat távolítsuk el. Fontos tudni, hogy nem csak a nehezen gyógyuló sebeket kell leöblíteni. Majd csak utána kell sebfertőtlenítővel ellátni azt. A „csípős” jódoldatok, a hidrogén-peroxid-oldatok ideje már a múlté kellene hogy legyen. Nem beszélve a klóros oldatokba való áztatásokról, a Rivanol, a gencián ibolya oldatról. Ezek többet ártanak a sebnek, mint használnak. Elavultak és kerülendők a sebhintőporos kezelések, legyen szó bármilyen – fertőtlenítő vagy nedvszívó – hintőporról. Ezek ugyanis elzárják a sebtől az oxigént, vart képeznek és lassítják a sebgyógyulást. 

Milyen is legyen a korszerű sebfertőtlenítő oldat? Elsősorban a betegek szempontjából: ne okozzon fájdalmat, nyugtassa a sebet, gátolja a kötszer beleragadását a sebbe, kímélje a ruhájukat. Szakmai szempontból széles antimikrobiális hatásspektrummal és gyors behatási idővel rendelkezzen. Hatékony legyen a rezisztens baktériumokkal szemben: jelentős kihívás krónikus sebek esetében a rezisztens baktériumok általi fertőzés, főleg az MRSA. A lehető legkevesebb szisztémás mellékhatása legyen. Ne legyen allergén hatású, támogassa az új szövetek kialakulását, és a kötszerek eltávolításánál ne traumatizálja az újonnan képződött szöveteket. A leginkább ajánlott a sebfertőtlenítőknél a folyékony állag vagy zselé, melyek készülhetnek természetes alapanyagokból, mint az alga, propolisz, ezüst. A sebtisztításhoz tartozik a krónikus sebeknél a sebszélek kezelése, rendszeres tisztítása is, a bőr keményedésének szakszerű feloldása vagy mechanikus eltávolítása, de ez már a szakorvos hatáskörébe tartozik.