Cserhalmi György kilábalt a bajból

Bevállalós színész hírében áll pályakezdése óta. Soha nem riadt vissza a hajmeresztő kihívásoktól. Kaszkadőröket megszégyenítő mutatványaival rengeteget hozzátett egy-egy alakításához. Lovagolt, vívott, magasból ugrott… megtett mindent, hogy a teste egyszer csak jelezze: itt az ideje, hogy behúzza a féket. Mivel kezdődött ez a szörnyű műtétsorozat? 

Először a bal térdembe kaptam protézist, aztán a gerinccsatornámat kellett szűkíteni. Lear királyt játszottam Székesfehérváron, akkor jelentkezett az első probléma. Ez 2014-ben volt, de akkor még nem maradtam bent a kórházban. Három évvel később már műteni kellett. Előbb a térdemet, utána kétszer a gerincemet. Egyik sem élvezetes beavatkozás. 

Hogy viselte a műtéteket? 

Nehéz volt. És idegesítő is, a rengeteg fekve töltött, elvesztegetett idő miatt.

Sosem állt beteges ember hírében. 

Nem is volt nekem soha semmi bajom. Csak a test is gyűjtöget. Rengeteg fizikai megterhelésnek tettem ki magam az elmúlt évtizedek alatt. Csak ahányszor repültem egy lóról…! Természetesen a szerepem szerint. A sok esés! De hogy törtem-zúztam volna magam, azt nem mondhatom.

Csak az elmúlt két és fél-három év késztette fékezésre. 

Amikor már úgy gondoltam, hogy minden rendben, nem kell többé kórházba járnom, közölték velem, hogy kicserélik három csigolyámat. Nem sokkal utána meg a térdkalácsom helyett is kaptam egy gyári darabot. 

Közben két szerepről kellett lemondania a Nemzeti Színházban. De rendezett is volna. Mindez el van halasztva. 

Amíg testileg és szellemileg nem érzem magam a régi formámban, nem vállalok el semmit.

De hiszen már remekül néz ki. Fel is szedett pár kilót, sőt még mintha nőtt is volna. 

Erősödöm. Konditerembe járok. Különböző gyakorlatokat végzek. 

Korábban sosem járt edzőterembe. 

Jártam. Még a kékkúti házamban is vannak különböző masináim. Azokkal is szoktam dolgozni. Főleg nyaranta.

Még Amerikába is elvittem a súlyzóimat annak idején. Mondtam is a vámosnak, hogy ezek a menyasszonyaim. 

Ilyen meghitt viszonyban lett a vassal? 

Bírjuk egymást, na! Még Amerikába is elvittem a súlyzóimat annak idején. Mondtam is a vámosnak, hogy ezek a menyasszonyaim. 

Akkor is cipelte őket magával, amikor Drahomíra Vihanovával a Kígyók várát forgatta Csehországban. Láttam, ahogy reggelente, miután kikelt az ágyból, az volt az első, hogy elkezdett súlyzózni. Ma is megvan a napi penzum? Ebből ennyi, abból annyi? 

Itt, a színházban, a Nemzetiben is lejárok a konditerembe. Azt már nem tudom megcsinálni, amit régen. Fokozatok vannak. Nekem már a minimálprogram is elég. 

Mennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a műtétsorozat után a felépülés első jeleit tapasztalja magán? 

Két évnek.

És most újra gyötörheti magát a gépekkel? 

Én ezt orvosi ajánlatra teszem. Azt mondta a főorvos úr, aki a gerincemet és a térdemet operálta, hogy tessék visszaszedni az izmokat, irány a konditerem! 

És könnyű visszaszedni? 

Felsőtestre könnyű. Azok nagyon jól emlékeznek. A lábizmok viszont iszonyú feledékenyek.

De már nem biceg. 

Ezt még nem nevezhetjük tökéletes járásnak. De már elindulok, és megyek szép rendesen. A tendenciát kell nézni. A javuló tendenciát. Az pedig napról napra jobb.

Tapasztal magán valamiféle komolyabb változást a műtétek óta? 

Hogy türelmesebb lettem. Amíg bent feküdtem a kórházban, mindenki erre intett. Nem értettem. Mindenkinek azt mondtam, „tűr”-ből jeles vagyok, de az „elem” már nem sokáig bírja, lassan lemerül. De mint mindenen, ezen is túltettem magam. Feltöltődtem.

Lehet, hogy már csak négyöt hónap, és újra kiengedi a féket? 

A legszívesebben már a gázpedált nyomnám, de arra még várnom kell. Nem kapkodhatok. A gyógyulás is megköveteli a maga idejét. A súlyzókról is megfeledkezem olykor. Ott a két unokám. Emelgethetem őket, amennyit csak akarom. Élvezik nagyon.

A szerző a Vasárnap munkatársa