Duzzadó izmaival Adonisként hat. Nem mintha eddig nem lett volna, de amikor a kajakban ül, kevesen figyelnek erre. Akkor más a fontos. Most, hogy vasárnaponként ropja a táncot a tévé képernyőjén, a hölgyek ájuldoznak, amikor testre simuló szerelésben megjelenik a táncparketten. Eddig is sztár volt, világ- és Európa-bajnoki aranyakat nyert, de soha olyan népszerű nem volt, mint amióta táncra adta a fejét.
Kajakos voltamról nem mondok le
Azt vallja, „addig legyen az ember aktív, amíg fiatal. Nyolc óra alvás nem jut”.
Természetesen, egy élsportoló pontosan tudja, mikor mit engedhet meg magának. „Prioritás dolga – jegyzi meg. – Az olimpia előtt, de vb és Eb előtt is, mindent félretesz az ember, bár állítom, hogy akkori és mai életem között nem volt túl nagy a különbség. Talán annyi, hogy az akkori tevékenységemmel, eredményeimmel nem foglalkozott annyit a sajtó, mint a mostanival.” Ez szemrehányásnak tűnik, annak is szánja. S teljesen igaza van, amikor azt mondja, hogy „a sport, sajnos, nem érdekel annyi embert Szlovákiában. Persze az, ami köröttem történik, reklám is”.
Mi a nehezebb? Evezni vagy táncolni? Amolyan költői a kérdés, magától értetődő a válasz, pedig nem az:
„Az én szempontomból könynyebb a tánc, mert csak az alapoknál tartok. Ha a két sportot kellene összehasonlítanom, akkor már más a helyzet. A kajakozás fizikailag nagyon igényes, a táncban, amely szintén sport, is rengeteg munka van, de ez inkább a mozgásról, a tehetségről szól. A kajakozás atlétika vízen, a tánc, bár nagyon igényes, kell hozzá kondíció, mégis inkább művészet. Bár az is igaz, hogy míg azelőtt nem tekintettem sportnak, most megváltozott a véleményem.”
Egy kajakos esetében a széles váll, az erős kéz dominál, míg egy táncosnak könnyednek, légiesnek kell lennie.
„Ebben a tekintetben egyértelműen hátrányban voltam, én vagyok a legnehezebb súlycsoportú a részvevők között, de nem is anynyira a kilókkal volt problémám, mint a beidegződött mozgással – kevésbé vagyok flexibilis, a maga módján korlátozott az a mozgásformám, amelyet a tánc igényel. Kajakos voltamról viszont nem mondok le egy táncverseny miatt”.
A profi táncpartner, Barbora Jančinová érdeme, hogy időközben e téren is tanulékonynak bizonyult. Igaz, ő még mindig szerénykedik, mondván „nem állítom, hogy megtanultam táncolni, még mindig nem vagyok meggyőzve arról, hogy túl nagy élmény a teljesítményem”.
Élsportolóként, a híres komáromi aranynégyes egykori tagjaként, kemény felkészülés áll mögötte. Tíz éve nem változott semmi, ugyanaz a mustra – futás, evezés, télen úszás, erősítő gyakorlatok, minden nap két-, télen néha háromfázisos edzés, azaz hat-hét óra – ez az erőnléti felkészülés. A különbség csak annyi, hogy jó ideje edző és versenyző egy személyben.
A kajakos sport nemcsak kemény fizikai munka, de nagy megpróbáltatás is. Esőben, szélben is ki kell menni a vízre. „Épp ez a mi sportunk nagy problémája, engem évek óta gerincbántalmak kínoznak. Az egészségünket kockáztatjuk, de ezt nem nagyon honorálják.
Az egyetlen, ami az utóbbi időben megváltozott, az az, hogy az eredmények kapcsán hajlandó volt néhány szponzor segíteni, s így a téli hónapokban el tudunk menni melegebb vidékre, hogy ott készüljünk. Ez sokat segít abban, hogy meghosszabbítsuk sportpályafutásunkat...”
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.