Ezt jelenti a ködös diagnózis

Az orvos ilyenkor nem tud egyebet mondani a betegnek, mint azt, hogy fogalma sincs, mi a baja. Az elmúlt százötven évben az orvostudomány fokozatosan egyre inkább elválasztotta a betegséget az egyéntől. Ennek az lett a következménye, hogy pontos és objektív diagnózisok jöttek létre, de ezek mintha saját életüket kezdték volna élni. A diagnózisok afféle „kulturális forradalmat” csináltak, azaz megváltoztatták az orvos viszonyát a beteghez. A diagnózishoz az szükséges, hogy az illető elbeszélését a diagnózis nagyobb, közös fogalmával vesse egybe az orvos. Nagy megkönnyebbülés orvos és beteg számára egyaránt, ha a beteg kórtörténete beleillik a diagnózis összképébe. Mert tudjuk, mi a baj.

Amikor azonban tudjuk, mi a baj, gyakran már nem figyelünk oda annyira magára a betegre, illetve azokra a panaszaira, amelyek nem pontosan illenek bele a diagnózisba. A figyelem középpontjában ekkor tehát már nem a beteg áll, hanem maga a diagnózis. Ha eltérés van, akkor mondjuk azt, hogy „atipikus”, „bonyolult”, vagy „meghatározhatatlan” betegséggel állunk szemben. A homályos vagy ismeretlen eredetű betegségben szenvedők azonban nemcsak azt nem tudják, pontosan mi a bajuk, vagy hogyan kezelik őket, de azt is tapasztalják, hogy betegségüket egy idő után már nem veszik annyira komolyan.

(The New York Times)