Családi gazdaságból mezőgazdasági nagyüzem

Az induló, alig tízhektáros gazdaságból mára mintegy 1700 hektár szántóterülettel rendelkező mezőgazdasági vállalkozás lett, amely a Medvesalja szántóin kifejezetten növénytermesztésre szakosodott. A gazdaság alapjait az egykori szövetkezet maradványainak megvásárlásával rakták le, amelyben a gépellátás szintje (többek között 5 traktor, 3 kombájn, talajművelők, vetőgépek) a folyamatos beruházásoknak köszönhetően olyan szintre jutott, hogy összesen 8 állandó alkalmazott képes elvégezni az adott időben esedékes munkát. Természetesen időszakonként bérmunká-sok segítségére is szükségük van, hiszen a gazdaság, noha az uborkatermesztést már csak a hagyományőrzés miatt még 2-3 hektáron továbbra is fenntartja, a dohánytermesztésben is érdekelt. 30 hektárnyi kvótával termelik ezt a rendkívül munkaigényes növényt, amelynek sorsáról az elkövetkező időszakban a piaci igények és az ezt meghatározó uniós döntések alapján döntenek. A dohánytermesztésben ugyanis az uniós előírások alapján megítélt kvóták szerint történik a termelés, idén pedig a kvótarendszernek köszönhetően azok is megkapják a kvótáért járó támogatást, akik nem termelnek. Molnár Péter, aki a dohánytermesztő terméktanács vezetésének is a tagja, úgy véli, ha a kvóták tervezett felszámolása után a piaci kereslet megfelelő árat generál a támogatás nélküli dohányra, akkor érdemes lesz tovább is folytatni a termesztést, hiszen a szükséges felszerelésük megvan hozzá. Az eddigi támogatást a növény termesztésének munkaigényessége miatt főleg a munkabérekre fordították. Tagjai a hazai dohánytermesztők értékesítési szövetkezetének, a termést 2006-ig a lévai dohánygyárba szállították. Idén az említett okok miatt szüneteltetik a dohány termesztését.

Az uborka termesztéséhez ma már csak bizonyos nosztalgiából, a családi hagyomány fenntartása miatt ragaszkodnak. A csemege uborkát a hazai konzervipar leépülése miatt csak frisspiaci értékesítésre, szabadföldön, fólián termesztik. 5-7 hektárról évente 400 tonna körüli mennyiséget értékesítenek, amelyet a környékbeli üzletek, közeli-távolabbi üzleti partnereik vásárolnak meg.

A gazdaság fő profilját azonban a gabonafélék, a kukorica és a repce termesztése alkotja. A meghatározónak számító kukoricát évente 500-600 hektárnyi területen termesztik, az eddigi felmérések alapján, ha valami nem jön közbe, idén is jó termésre van kilátás. A repce is szépnek mutatkozik. Ebben a térségben a 3,5-4 tonna körüli átlaghozamok nem számítanak különlegességnek, ennek alapján a termelés gazdaságossági mutatói és a nyereség tekintetében is figyelemre méltó számokat mutat. A növény környezeti igényeinek megfelelő klímájú térségben még a tavalyi gyengébb esztendőben is 3,8 tonnás átlaghozamot értek el, viszont a kukorica 500 hektáron 10,5 tonnás átlaghozamot adott. Ez az eredmény annál is inkább figyelemre méltó, mivel a térséget az európai jelentőségi tájvédelmi körzetek közé is besorolták, s ehhez természetesen környezetvédelmi megkötések is társulnak.

A hírek szerint a repcének idén is jó ára lesz, a gabonafélék és a kukorica esetében sok függ majd a keresleti-kínálati viszonyok alakulásától. Ettől függetlenül azonban a többi gazdához hasonlóan nekik is állniuk kell a termelésbe belépő anyagok megnövekedett költségeit. Az intenzív termesztéshez ugyanis a növényeknek meg kell adni az optimális tápanyagot, vízmennyiséget, megfelelő növényvédelmi kezelést, s csak ezután várható elfogadható termés. A gabonafélék és a kukorica termesztésében sikerült a teljes értékesítési vonalat kialakítaniuk, a terményeket tisztítani, szárítani és raktározni is tudják, így nincsenek kiszolgáltatva az alkalmi vásárlók kénye-kedvének.

Molnár Péter úgy véli, az előző évtized sokszor válságos, nehéz időszaka után végre a hazai mezőgazdaság is kezdi visszaszerezni az őt eredetileg megillető rangot, legalább az elfogadottság szintjén. Ez az előző időszakban tapasztalt lenézett, megtűrt, gyakran megtépázott ágazati nimbuszhoz képest már előrelépést jelent. Hozzátesszük, hogy ehhez olyan lelkes és hozzáértő gazdák is kellettek, akik saját példájukkal tanúsítják, hogy a tisztességes munkára és a föld iránti tiszteletre, annak megbecsülésére alapozva még napjaink elgépiesedett világában is érdemes, sőt megéri támaszkodni. (szilvássy)