Arról, mennyire fontos, hogy jó és derűlátásra okot adó célunk legyen

A szójarudacskának már a nevében is benne van, hogy kicsike, nagyon kicsi...

A Bűn és bűnhődést gimnazistakoromban olvastam, s majdnem csak annyira emlékeztem, hogy nagyon izgalmas és igazán magával ragadó regény, felemelő élmény. Na meg a kiindulópontra: Raszkolnyikov, a diák megöl egy uzsorás öregasszonyt a pénzéért, aztán gyötrődik. Most, hogy másodszor is elolvastam, sőt rögtön kétszer egymás után, ezúttal már könyvolvasón (Görög Imre és G. Beke Margit fordítása; letölthető a MEK-en is), alaposan módosult a véleményem.

Nem mutatható ki összefüggés a karantén és az elhízás között. Két külön világ

Kora kamaszkorom óta vágytam erre a könyvre, melyről Szerb Antal világirodalom-történetében azt olvastam, hogy a regény középpontjában egy fiú, egy fiatalember áll, aki „utazása közben csupa szórakozásból kirúg a vasúti kocsiból egy ártatlan monsieur-t [ejtsd: möszjő]. Miért teszi? Ok nélkül... Action gratuite [ejtsd: ákszijon grátüit], ingyen cselekedet.”

Áttetsző és lecsupaszított, lecsupaszított, majd újraértelmezett képekből áll össze Mohai V. Lajos legújabb verseskötete, A nyár szürete.

Grendel Lajos nevét vette fel A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának olvasóterme. A Jarábik Gabriella vezette intézmény utcára nyíló emeleti helyisége eddig is helyszínéül szolgált kisebb rendezvényeknek; itt köszöntöttük például Karol Tomiš hungarológust, de itt volt Pablo Urbányi ipolysági származású író könyvbemutatója is.

Trianon nemcsak határváltozást, a magyar nemzetrészek leszakadását és magyarok új államalakulatokba, kisebbségi sorba kerülését jelentette, hanem alapjaiban változtatta meg az addigi sajtórendszert és az olvasási szokásokat.

Mindezt majd megírom még pontosabban is.

Előre is elnézést kérek mindenkitől, hogy nem magyar könyvet ajánlok. De több okom is van rá: egyfelől bizonyos műveket jobb eredetiben olvasni, másfelől mit tegyünk, ha (egyelőre) nincs magyar fordításuk – Macsovszky Péter pedig kétnyelvű szerző, szlovákul és magyarul is ír, igaz, legutóbbi magyar könyve jó egy évtizeddel ezelőtt jelent meg. (Közben begyűjtötte az összes lehetséges szlovák irodalmi és műfordítói díjat, megérdemelten.) Ennek a most ajánlott könyvének is, mint csaknem mindegyik szlováknak, számos magyar vonatkozása van.

Okkal értékelték idén Madách Imre-díjjal Bárczi Zsófia könyvét: a Vidéki lyányok énekeskönyve mind stílusában, mind témájában igazi kuriózum. Főbb jellemzői: üde, humoros hangnem, labirintusszerű fejezetek – a könyvet Szőke Erika nagyon jó illusztrációi teszik még érdekesebbé.

A regény egy kerettörténetbe van foglalva, mely szerint az elbeszélő és Julien egy karlsbadi kiránduláson ismerkednek össze, miután kiderül, hogy mindketten franciák. Az elbeszélőről nem derül ki semmi, ő afféle külső szem, aki beszámol kettejük barátságáról. Annál több mindent tudunk meg Julienről, aki nem mellesleg író. Kapcsolatuk Franciaországba visszatértük után is folytatódik, sőt, az évek során egyre bensőségesebbé válik. Így történik, hogy Julien egy napon, már felesége tragikus halála után felkeresi az elbeszélőt, s átnyújt neki egy kéziratot, melyet szavai szerint még régebben írt, nem is gondolt a megjelentetésére, de most azt szeretné, ha a barátja elolvasná. A kényszer parancsa – ez a kézirat címe. Innentől kezdve ezt a kéziratot olvassuk, Julien kiadatlan könyvét.

A 90 éves Zeman László köszöntése.