Sorozatunkban a Fórum Kisebbségkutató Intézet digitalis­emlekezet.eu oldaláról közlünk egy-egy képet és a képhez írt szöveget. A projekt, a digitalisemlekezet.eu célja az, hogy archív fotók által mutassa be a felvidéki magyar közösség elmúlt 100 évét. Az oldalon jelenleg több mint 17 ezer fénykép található. Újabb fotókat az alábbi címen lehet felajánlani: info@digitalisemlekezet.eu

Aki találkozott már legalább egyszer Hunčík Péterrel, igazat adhat nekem: szenvedélyes ember. Egészen precíz meghatározással heves vérmérsékletű, lobbanékony, de hamar le is csillapodó. Szangvinikus, mondják tudományosan. A szó a latin sanguis (vér) származéka; az ókori eredetű felfogás szerint az ilyen indulati embertípusban a testnedvek közül a vér mennyisége dominál. Nem pediglen az epe, például.

Tetszetős és igényes kivitelű könyv jelent meg Zvolenský Gabriella összeállításában „Szavakkal alkotni maradandót” címmel, Bodrogközi és Ung-vidéki írók, költők szótára alcímmel.

Nem minden nosztalgia nélküli olvasmány Lampl Zsuzsanna új könyve: az ismert szociológus a szlovákiai magyarok rendszerváltás ideji politikai identitását vizsgálja. Olyan természetes előadásmódban, mint amilyenben közéleti kérdéseket szoktunk megvitatni baráti körben.

Sorozatunkban a Fórum Kisebbségkutató Intézet digitalis­emlekezet.eu oldaláról közlünk egy-egy képet és a képhez írt szöveget. A projekt, a digitalisemlekezet.eu célja az, hogy archív fotók által mutassa be a felvidéki magyar közösség elmúlt 100 évét. Az oldalon jelenleg több mint 17 ezer fénykép található. Újabb fotókat az alábbi címen lehet felajánlani: info@digitalisemlekezet.eu

Ezt írja ki néha a számítógépes levelezőprogram. Közben pedig működik, tehát az üzenete vaklárma. Azért elgondolkodom rajta, hátha nem önmagára értette. Hanem mondjuk rám. A számítógép a billentyűzeten és a képernyőjén keresztül diagnosztizálja használóját: ha még nincs ilyen, hamarosan biztosan lesz.

Sorozatunkban a Fórum Kisebbségkutató Intézet digitalis­emlekezet.eu oldaláról közlünk egy-egy képet és a képhez írt szöveget.

Elég későn, az ezredforduló előtt jutottam hozzá először a Sorstalansághoz, a könyv 1975-ben jelent meg, ez volt Kertész Imre első regénye, s valahogy a sors kifürkészhetetlen útjai folytán több más Kertész-könyvet hamarabb olvastam. Aztán persze meghatározó része lett életemnek, négy-ötévenként újraolvasom. Újraolvasom, és mindannyiszor újra megszeretem.

Talamon Alfonz könyvének (Samuel Borkopf: Barátaimnak, egy Trianon előtti kocsmából) 1998-as kalligramos kiadását elajándékoztam, úgyhogy ezúttal a Talamon Alfonz művei című vaskos kötetet ütöttem fel (Pozsony, Kalligram, 2001). Abban a hitben, hogy a derék kocsmáros jámbor barátainak szóló emlékbeszélyeit ebben a kötetben még nem olvastam.

„Ki az a Petőfi Sándor?! – kiabált Bruckner Szigfrid. – Sohase hallottam a nevét.” Ezzel kezdődik Lázár Ervin meséjében a költői verseny. „Elég szégyen – mondta Maminti.” Látható, hogy költőnk nevével már egészen kicsi korában találkozhat az ember, s aztán ahogy nő, fokozatosan rakódik le benne a Petőfivel kapcsolatos tudásanyag, na meg elsősorban a versei, útirajzai.

Az év végén jelent meg Rudolf Chmel kiváló összeállításában a Kalligram Könyv- és Lapkiadó 25 évét összefoglaló esszékötet, s ha nem volna ilyen kicsi ez a terület a könyv ismertetésére, akkor vele együtt az egész Kalligram-korszakot és magát a Kalligram márkát kellene bemutatni.

Aki kamaszkorában olvasta az Esti Kornélt, az minden egyes újraolvasásakor, legyen bármily öreg, visszatér kamaszkorába. Én most a híres Kosztolányi-mű egészen kiváló kritikai kiadását olvastam (szerkesztette Tóth-Cifra Júlia és Veres András. Kalligram, 2011). Ez az 1933-ban a Geniusnál megjelent alapszövegből indul ki. A művet szlovákul is kiadták az Esti Kornél kalandjaival együtt (Karol Wlachovský fordításában, 1983-ban).

A Harmonia caelestis mindig más, de mindig ugyanaz. Bárhányszor veszem is elő Esterházy Péter regényét, mindig meglep valamivel, amin korábban átsiklottam, ezek szerint. S ezek szerint arra a bizonyos lakatlan szigetre viendő kizárólag egyetlen könyvnek is tökéletesen megtenné. A mostani olvasatomban kigyűjtött mondatokat adom itt közre, zárójelben az oldalszámokkal. Számozott mondatok: egy olvasó vallomásai. (A mű két könyvéből – Számozott mondatok az Esterházy család életéből és az Egy Esterházy család vallomásai – származó idézeteket két külön bekezdésbe foglalom.)

„Nincs egyebem, csak a becsületem” – mondja a regény elbeszélő főszereplője, Andor

Kosztolányi Dezső az Aranysárkányt csaknem száz évvel ezelőtt írta, könyvemben (Szépirodalmi, 1989, a szöveget gondozta Réz Pál) szerepel, hogy ennek 1932-ben megjelent az ifjúság számára átdolgozott változata is, melynek „talán maga Kosztolányi volt” a szerzője – azóta tudjuk, hogy biztosan ő az átdolgozó. Ebben az ifjúsági változatban a főszereplő Novák Antal gimnáziumi tanárnak nincs gyermeke. (Mondhatnánk: Hilda nélkül egy gonddal kevesebb.) Szegedy-Maszák Mihály kimutatta, hogy ez a változás mi mindent von maga után. Például bizonyos szereplőket aktívabbá kellett tennie a szerzőnek. Így Gergely, az iskolaszolga is náluk lakik – ez azonban az irodalomtörténész tévedése, mivel Gergely az eredetiben is a házukban lakik, a dohos földszinten.