NAPLÓ. Május

A forrás szerint a felmérést a 40 000 dog friendly szálláshely közvetítésével foglalkozó Canie Cottages brit szervezet végezte, s tanulmányuk szerint, ha a kutyáknak a gazdájuk azt mondta, „I love you”, a szívverésük ötven százalékkal emelkedett. Gondolom, átlag. Ami az örömüket bizonyítja, teszik hozzá, ez szerintem fontos, mert ugye minek fölöslegesen a szívritmust bolygatni. A fő közlemény végén egy apró adalék: akkor is nőtt 10%-kal a szívverésük, ha csak megpillantották szerető embertársukat:

„také pri pouhém spatření lidského kamaráda”.

Azt mondom a feleségemnek: Szeretlek. Így, nagy kezdőhanggal. Hogy fog reagálni? Meghallgatom a szívét, s kiderül. Mondjuk, ettől a meghallgatástól nekem biztos felmegy a vérnyomásom, sajnos ilyen nem szakmai kifejezésekkel élek hétköznap; a beszélt nyelvi regiszter nem keverendő a szaknyelvével, tanultuk, a példa a só volt, ezt a konyhában sónak nevezzük, a gyógyszertárban nátrium-kloridnak, vegyjele is van. Amikor kicsi volt a gyerek (a nagyobbik), Pozsonypüspökin én hordtam orvoshoz, mert műszakokra jártam, a feleségem viszont kötött időben dolgozott, otthon beszéltük el a gyerekkel, milyen arany ember a doktor néni, tényleg az volt, jó szakember és kedves is – na, mikor a kisebbiket csecsemőkorában az anyja vitte ugyanoda, a doktornő nagyon kimérten kezelte, mármint az anyát, szerintem azt gondolhatta, itt van ez az asszony, életemben nem láttam még, biztos egész nap csak flangéroz, szegény ágrólszakadt zura meg robotol, lót-fut, tegnap is láttam a piacon cekkerrel… és azt kérdezte tőle, kapott-e már a gyermek ergokalciferolt, szlovákul kérdezte persze, de magyarul se tudtuk volna, semmilyen nyelven nem tudtuk, hogy az a D2-vitamin. Miután lekezelte és kioktatta-kiosztotta, a nyitott kartotékba pillantott az asztalán, abból olvasta fel feleségemnek az ítéletet: persze hogy kapott!

De vajon nem ikes ige-e a flangéroz? A Nyugat hatodik évfolyamában találok egy Barta Lajos-prózát, hét jó fejezet, ezzel el is vagyok egy ideig; egy Gedenk Fülöp nevű öregember házában járunk, felvidéki („a felvidékről való, ahol az emberek avval születnek és élnek, hogy az őseik rettenetesen sokat és nagyokat szenvedtek… Rémlettek is mögötte mindig a hegyek, a fenyőerdők, a csöndes völgyek”) feleségéről azt olvasom először, hogy idős, de nem jól látok, valójában ijedős, van egy vénlányuk, Anna, hogy lesz vénlány is, azt abból sejtettem, amikor az elején kis kanári említődik ezüstfehér kalickában, szóval e leányzó mondja egy másikról, hogy az jogászokkal flangéroz. Elmerengek, éltek-e körülöttünk Püspökin jogászok. Egy költő, a főtér felé, egy író a zsákutcában, a betonkeverőt a szomszédja kölcsönözte, a bort, amit köszönetképp beletettem, mármint a keverőbe a kábel alá, másnap visszahozta, ez sem jogi végzettségre vall.

Mivel tudományos alapokra szeretném helyezni a kísérletet, biztos, ami biztos alapon, megnézem a vérnyomásmérőt, az a pulzust is mutatja. Elemek rendben találva. Na most a környezet. Legyen a konyha, az otthonosan meghitt és bizalmas, és mégsem háló. Legyen mondjuk holnap. Nem jó, feszes nap egy se jó, csakis a péntek este jöhet szóba. Most bejön, azt kérdi, mi újság, majdnem azt válaszolom, szeretlek – ekkora balekot! Egy elszólás, és oda a kísérlet. Semmi, egy tudományos projekten dolgozom. Nemhogy naplót írnál, már megint fogyóban, milyen tudományos projekt? Belső használatra… meg felajánlom a Fórum Intézetnek, hátha.

Vérnyomást, nem túl gyakran, de azért szoktunk mérni. Majd úgy kezdem: Fáradtnak tűnsz… – nem jó, azt fogja hinni, idézet következik Pressertől, ez legalább 20%-os szívritmus-növekedés. Várjunk csak, ugye, ha megpillant, az eleve 10% gyarapodás. Vegyük azt, hogy percenként 90-et üt a szíve, a mérések szerint többet, de szed rá gyógyszert, a jó Lipták doktor pontosan eltalálta a dózist, szóval kiindulásként megfelel a 90. Meglát: 99. Legyen 100, azzal egyszerűbb számolni. Na most jön a mérés. Lehetőleg valaminő impossibilité hangnemben, a mindenségét, hogy nem tanultam franciául, most milyen jól jönne. Mi a véleménye a tudomány fejlődéséről? Még jobb: Ugye híve a haladásnak, fiam? Nem jó, még azt hiheti, gyalog akarom Somorjára vinni, takarékosságból. A marketingesek azt mondják, kérdezve kell indítani, de nem eldöntendő kérdéssel. Akkor lássuk: Mit szólsz, elmegyünk orvoshoz, vagy csak megmérjük a vérnyomásod? Ha mérlegelne, nem fog, ismerem, hozzátehető: most néztem, jó benne az elem. Fogja tudni, hogy nem Lipták doktort szorgalmazom. Na, eddig egész jó, kissé még tán csiszolásra szorul, semmiképp nem bonyolítani, csak pontosítani. Tény, hogy valamennyire hiteles felmérésekhez legalább ezres minta kell, itt meg ugye egyes lesz, de hát nem általános tanulságokat akarunk levonni, ellenkezőleg, egyetlen konkrétum lebeg a szemünk előtt.

„Kdo srdci takému utěchy jaké dá?” – kérdi Karel Hynek Mácha.