Dudáš Milán öt gyermeket nevel, az élettársa elhagyta, csak a két legkisebbet vitte magával.

A csodás Kamila Valieva doppingügye óriási felháborodást keltett a pekingi olimpiai játékokon és azóta is. A 15 éves orosz Európa-bajnok műkorcsolyázó esete sok kérdést vetett és vet fel, melyeket sokféleképp próbálnak megmagyarázni, pedig a lényeg magyarázhatatlan. A leglényegesebb meg pláne: a gyermekdopping.

Zajos az idei sportesztendő. Volt egy téli olimpia – ez volt a csúcs. A legjobb hazai alpesi síző, Petra Vlhová is erről álmodott. Az ötkarikás arany(ok)ról. Egyet haza is hozott. A többi ezért vagy azért nem jött össze.

Hát, így van ez! Farkas Henrietta négy esztendeje szomorú volt, hogy nem lett aranyérmes mind az öt számban, csak négyben. Most kettőben sikerült győznie a pekingi paralimpiai játékokon, mégis azzal rukkolt elő hazaérkezése után, hogy ott élte meg a legszebb játékokat.

Március végén nagyszabású gála keretében emlékeztek meg az Angol Asztalitenisz- szövetség megalakulásának százéves évfordulójáról Nottinghamben. A centenáriumi ünnepségre meghívást kapott – egyedüli szlovákiai, sőt magyar vendégként – a komáromi származású Ódor Éva.

Sok esztendőn át volt rádiós, huszonegy évig külsősként a szlovákiai magyar adás, majd az egykor népszerű magazin, a Nő riportere. Jandáné Hegedűs Magda pendlizett a rádió és a lapszerkesztőség között.

Csillagként tündököl a parasport világában. A látássérült Farkas Henrietta paralimpiai éremgyűjteményében 9 arany, 2 ezüst és 1 bronz található. A március 4-én kezdődő pekingi paralimpiát újabb sikerfejezettel folytathatja.

Sok nemzetközi verseny van mögöttem, olimpiák is, melyek rendre óriási érzelmeket korbácsoltak fel bennem. Szépeket és szomorúakat is. Számosat megkönnyeztem a helyszínen. Volt, hogy örömömben, de az elkeseredéstől, csalódottságtól is potyogtak már a könnyeim. Most sem volt ez másként. S nyilván így voltak vele azok a sportszerető szurkolók is, akik a tévé képernyője előtt izgulták végig az eseményeket, merthogy a Covid ebbe is belekottyantott.

A sok fájdalomért hosszú életet adott az Isten Csizmadia Margitnak. A Rákóczi Ferenc szülőhelyéhez, Borsihoz közeli Báriban élő Margit néni sorsa egy esztendő híján átölel egy egész századot.

Február 4-én lobban fel Pekingben a XXIV. Téli Olimpiai Játékok lángja. A kínai főváros, amely a 2008-as nyári játékokat követően a történelem során elsőként rendez télit is, a szervezőkkel és a politikai vezetéssel együtt állítja, hogy szigorú intézkedésekkel ura a helyzetnek, buborékban tartja a résztvevőket. Az utóbbi hetek, napok sporteseményeiből kiindulva azonban annyi biztos, hogy semmi nem biztos!

Elsősorban abban, hogy a kézilabda egy valódi csoda, ha őszintén és profi módon művelik. Ha mindent beleadnak. Réka és Boglárka, a két naszvadi lány így kerülhetett egyre feljebb, az NB I-be, a szlovák válogatottba. Együtt. A 2021-es esztendő végén Spanyolországban rendezett világbajnokságon a két évvel fiatalabb Réka immár kapitányként.

Isten dramaturgiája kifürkészhetetlen. A Latinovits Zoltántól származó idézet igazságát ezekben a nehéz időkben hatványozottan érezzük. Nincs a földkerekségen ember, akit ne érintene, méghozzá komplex módon, a járvány okozta csapás. Egyes esetekben saját fegyelmezetlenségünk a legnagyobb baj forrása, máskor a helyzet kiváltotta tehetetlenség, az ellenőrizhetetlen egyéni és társadalmi-gazdasági problémák által kialakult létbiztonság elvesztése.

„Szeretném felhívni figyelmét egy különleges magyar lányra, aki hihetetlen eredményeket ér el. Párkány városában él, a neve Tifani Wittman. Számtalan sikeres verseny áll mögötte, legutóbb első lett női testépítésben Hamburgban. A kitartása, a magába vetett hite példaértékű.”

Cseh László idén Tokióban, a 200 méteres vegyes úszás döntőjében csobbant utoljára a vízbe. A kétszeres nagymedencés világbajnok, négyszeres olimpiai ezüst- és kétszeres bronzérmes fenomenális úszó vitrinjét 70 világversenyen szerzett érem díszíti. Élete ötödik olimpiai szereplése után, 35 évesen intett búcsút az úszásnak.

Az idei esztendő, csakúgy, mint a tavalyi, mindenre rácáfolt, hiszen a koronavírus-járvány miatt extrém helyzetekbe sodort bennünket. A pandémia rányomta bélyegét a személyes találkozásokra, mindent és mindenkit új kihívások elé állított. Még nem tapasztalt helyzetekkel szembesült az egész világ, a társadalom minden ága, területe. Így a kultúra, a színházi és filmvilág, a zenei élet. Három ismert hazai színésszel beszélgettünk, hogyan élték meg, milyen tanulságokkal szolgált az elmúlt esztendő? Mi jelentette a legnagyobb kihívást, s tudnak-e, lehet-e tervezgetni az elkövetkezőre, a jövőre?