A vágsellyei születésű Győri Viktória neve is szerepelt egykori híres kézilabdázónk, Németh Jolán ajánlásában, amelyben fiatal tehetségekről számolt be. A Szombathely játékosa is ott volt a szlovák junior válogatottban, amely a szlovéniai Eb-n kiharcolta a világbajnokságra való kijutást.

A pozsonypüspöki Orbán családban a zene nemzedékeken átívelő hagyomány. Szilveszter dalokat ír, lánytestvérei, Marika és Gizella, sőt a család többi tagja is szorosan kötődik a muzsikához. Marika zenét tanít, a férje zenekarban játszott, Gizi énekel. Manapság Szamko készül, hogy folytassa a tradíciót.

Életművészek. Nemcsak azért, mert érmeket szereztek, de nem adták fel, amikor válaszút előtt álltak. Nem hagyták, hogy az őket ért sorcsapások miatt az önmaguk feletti kesergés erőt vegyen rajtuk. Persze minden éremnek, minden parasportolónak megvan a maga története. Valamennyiükről, akik a testi és értelmi akadályozottsággal élők sportversenyén szerepeltek, regényt lehetne írni. Itt most csak néhány sorsot tudunk dióhéjban megeleveníteni.

A tálalóasztalkán felsorakoztatva a vizespoharak, a másikon kávéscsészék és rágcsálnivaló. A vendéglátó, Márton István állatorvos régi vágású, igazi úriember.

Öröm, éljenzés, ünneplés. A Samuel Baláž, Denis Myšák, Vlček Erik, Botek Ádám összeállítású szlovákiai kajak négyes bronzéremmel érkezett haza a tokiói olimpiáról. Velük volt a somorjai Zalka Csaba is, aki két éve a szegedi vb-n ott ült a kvótát kiharcoló hajóban (akkor a sérült Myšák hiányzott). A játékokon, bár „tartalékként” elutazott Japánba, nem jutott szóhoz.

Véget ért egy újabb olimpiai fejezet – a XXXII. A tokiói olimpia, amely minden bizonnyal covidosként vonul majd be a történelembe, nehezen és óriási bizonytalanságok közepette valósult meg. A szervezők kitartó ereje, odaadása és elszántsága kellett, hogy a 2020-ban elhalasztott „maszkos” játékokat megrendezzék, és nem kevésbé a főszereplő sportolók tudása, hogy félelmei(n)k ellenére izgalmasan alakuljanak a versenyek, s a világ – ha csupán a képernyők előtt ülve is – szurkolhasson.

Az Atlanti-óceánt az Ír-tengerrel összekötő Északi-csatorna – amely elválasztja egymástól az Ír-sziget északkeleti részét és Délnyugat-Skóciát – átúszása komoly kihívást jelent a hosszútávúszóknak. A sportolók először 1924-ben próbálkoztak, de csak 1947-ben sikerült az angol Tom Blowernek. Azóta egyénileg és csapatban többen is legyűrték a távot, de mindkét irányban, oda-vissza eddig még senki. Júliusban a dunaszerdahelyi Sportfanatic úszói – Nyáry Richárd, Makai Zoltán, Plavec Péter és Pék Dezső – törték meg a sikertelenségi sorozatot, és 24 óra 56 perces idővel végrehajtották a bravúrt, tették meg oda-vissza az egy irányban kb. 35 km-es távot.

Szilágyi Áron történelmet írt, sorozatban harmadszor is olimpiai bajnok lett férfi kard egyéniben Tokióban. Aztán bronzot nyert társaival csapatban. Közben Siklósi Gergely a férfi párbajtőr egyéni versenyben szerzett egy ezüstöt. Nemhiába, az első újkori játékok óta műsoron szereplő vívás (a maga 90 érmével) a legsikeresebb magyar ötkarikás sportág.

A minap e-mailt kaptam a volt csehszlovák kézilabda-válogatott és Nyárasd legendájától, Németh Jolikától: „Adok egy tippet fiatal honi tehetségekről, akik a szlovák junior válogatottal hosszú évek után a szlovéniai Eb-n kiharcolták a világbajnokságra való kijutást!” Három tanítványa is ott volt a csapatban, elsőként Pénzes Mónikát mutatjuk be.

Anya lett, csaknem egy évtizede. A csodát, a felhőtlen boldogságot azonban rövidesen beárnyékolta a rettegés. Egyszerre volt benne csapongó öröm és mérhetetlen szorongás. Megállapították, hogy emlőrákja van. Katarína Olíková kétszer is versenyt futott az életéért. De kimászott a gödörből.

A járvány miatti halasztás, és az azt követő sok bonyodalom és bizonytalanság után most úgy tűnik, fellobbanhat a XXXII. Nyári Olimpiai Játékok lángja. Igaz azonban, hogy furcsán, nézők nélkül. S hogy ez a megcsonkult rendezvény milyen élményekkel zárul majd, arra az augusztus 8-át megelőző napok adnak választ.

Amikor legutóbb összefutottunk egy üzlet előtt, bevásárolni volt a családnak, és közben elújságolta, hogy docentúrára készül, a munka mellett zsúfoltak a napjai.

A magyar és a szlovák válogatott sem lépett tovább a csoportkörből, a tavalyról idénre halasztott 16. labdarúgó Európa-bajnokságtól mindkettő búcsúzott, bár különböző módon. Szalai Ádámék becsülettel, emelt fővel, hősiesen. Marek Hamšíkék az utolsó meccsen csúnyán megbukva, lehajtott fővel. Még kapura sem lőttek, a címvédő ellen csak a saját hálójukba találtak. Kétszer is.

Molnár Réka, tavaly januárban szenvedett súlyos autóbalesetet Kulcsod és Nagymegyer között, ezt követően három hónapig kómában feküdt. Az orvosok egy centet nem adtak volna az életéért. Ma már, ha beszéde nehezen érthető is, kommunikál, a lábát is tudatosan mozgatja. Nagyot lépett a gyógyulás útján.

Döbbenet a lelátón, sokk a pályán, rémület a játékosok arcán. Az EURO 2020 második napján a dán–finn mérkőzés 43. percében a hazaiak középpályása, Christian Eriksen az alapvonal közelében arccal a földre bukik. A kapitány Simon Kjaer rohan oda hozzá, majd a társak, de látják, hogy nagy a baj. Azonnal hívják az orvost.