Renault Trafic 1.9 dCi 100: Csoportelső

# Az autóipar globalizálódásának egyik legújabb példája a Renault Trafic/Opel Vivaro ikerpár. A Renault és a General Motors közös terméke az angliai Lutonban készül, és a két kocsi között csupán néhány apró formai eltérés van. Ennél sokkal lényegesebb különbség, hogy míg a Vivaro teljesen új kategóriát nyitott az Opelnél, a Trafic egy bevált modellsorozat legújabb generációját képviseli a Renault kiterjedt haszonjármű-programjában. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy a francia autót választották meg a 2002. év vanjává, tehát kisáruszállítójává. Méghozzá óriási fölénnyel: a 2. helyezett Opel Combo 34 pontjával szemben 115 pontot kapott. Mi a piacon jelenleg kapható erősebbik dízelváltozatát teszteltük.

Az új Trafic – elődjéhez hasonlóan – a Kangoo Express és a Master között foglal helyet a Renault kínálatában. Az utastértől acéllemez válaszfallal elkülönített rakodótér hossza 240, magassága 139, szélessége 167 cm (a kerékdómok között 127 cm). Teljes térfogata 5 köbméter, a jármű hasznos teherbírása a szereltségtől függően 1023–1217 kg. A két hátsó ajtó 90 vagy 180 fokos szögben nyitható (lásd képünket), a jobboldali tolóajtó szélessége kereken egy méter. Maga az autó 478 cm hosszú, de lapzártánk idején már előkészületben volt az 518 centiméretes, 5,9 m3-es, három raklaposzlopot befogadó változat forgalmazása is.

Beülve „személyautós” környezet fogad bennünket: esztétikus a műszerfal és a volán, sportosan rövid a magasra ültetett sebességváltó kar, jól kézre állnak a különféle kapcsolók. A vezetőülés magassága tág határok között állítható, a háttámla mozgását már korlátozza a válaszfal. A kétszemélyes jobboldali ülést természetesen két biztonsági övvel és fejtámlával szerelték fel. A kilátás előre és oldalra nagyon jó, tolatáskor a válaszfalba épített ablak, illetve a széles látószögű, kettős optikájú külső visszapillantó tükrök jönnek segítségünkre. Az alapszereltség is egy jobb személygépkocsié: vezetőoldali légzsák, elektronikus fékerő-elosztóval kombinált ABS, szervokormány, tengelyirányban állítható volán, hőszűrő ablaküvegek, elektromos elülső ablakemelők, elektromosan állítható külső viszszapillantó tükrök, távirányítású központi zár, a tesztkocsinál utaslégzsákkal, elülső ködlámpákkal, valamint fűthető-mosható-törölhető hátsó ablakokkal kiegészítve. A belső rakodóterek kiképzésénél ilyen jármű esetében a különféle iratoktól kezdve egészen a tízóraiig sok mindenre kell gondolni, és ez csak részben sikerült a Renault konstruktőreinek. A kesztyűtartó és műszerfal alatti két széles polc sok mindent befogad ugyan, az ajtókban is jókora rekeszeket találunk, de egy szép nagy fiók még bőven elfért volna a jobboldali ülés alatt. Komoly gondot jelenthet az is, hogy a háromfőnyi személyzet egyszerűen nem tud mit kezdeni például a télikabátjaival. Egy-egy fogas a kabin két sarkában megoldotta volna ezt a problémát, mert a kesztyűtartó melletti alacsony fülecskére csupán könnyebb táskát-szatyrot lehet akasztani.

A motor és az egész hajtáslánc viszont kiemelkedően jó. Az 1,9 literes, Common Rail rendszerű turbódízel itt kerek 100 lóerőt (74 kW) teljesít, forgatónyomatéka pedig már percenként 2000-es fordulatszámon eléri a 240 Nm-es csúcsértéket. Ezt a jelentős erőpotenciált az új Lagunából némi módosításokkal átvett hatfokozatú kézi váltó viszi át az elülső kerekekre, mégpedig igen gazdaságosan. A motor például hatodik fokozatban 90 km/órás sebességnél mindössze 1850-et, 130-nál pedig 2750-est pörög percenként (végsebesség: 155 km/óra). Lakott településen belül „ötösben” autózhatunk a legtakarékosabban (1450 ford./perc = 60 km/óra). Mindez a megszokott módon kifejezve 7,4 literes átlagfogyasztást jelent 100 kilométerenként, tehát a tankban lévő 90 liter gázolaj akár 1200 kilométerre is elég lehet. A 100 lóerős Renault Trafic 1.9 dCi alapára – HÉA nélkül – 635 000 korona. A 82 lóerős változatot 595 ezer koronás induló áron lehet megvásárolni. (vas)