Renault Captur: inkább stílus, mint bármi más

ÚJ SZÓ-TESZT

Az elmúlt hónapokban sorra kerültek piacra olyan autók, amelyek ugyan SUV-t játszottak, ám a gyakorlatban nem igazán voltak azok, ezért kerültek a crossover kategóriába. Ebbe a kategóriába sorolandó a Renault Captur új autója, amely tulajdonképpen nem más, mint egy robusztusabb Clio. Mi 1.5 dCi erőforrással próbáltuk ki.

A látványra fektetett hangsúly

Az, amit a Clióval elkezdtek, a Capturban folytatták a francia márka tervezői. A Clio negyedik generációja ugyanis letért arról az útról, amelyen a tervezői évekkel ezelőtt elindultak. Jelenleg már sokkal nagyobb hangsúlyt fektet az érzelmekre, a látványra s arra, hogy az autót bárki úgymond testre szabja magának. A Captur ezzel a filozófiával dolgozik.

A Clióval összehasonlítva a Captur hosszabb, szélesebb és természetesen magasabb. Aki viszont azt gondolná, hogy az autóval bármilyen terepre kihajthat, az csalódni fog. A Captur kínálatában egyetlen négykerék meghajtású változatot sem találnak.

Az autó utastere dinamikus. Magasabb felszereltségi szinthez egy rendkívül praktikus dolgot is kapnak, mégpedig könnyedén leemelhető üléshuzatot. Roppant egyszerűen kicipzározzák, lehúzzák az ülésről, hogy mosógépben tisztára mossák. S ha már az üléseknél vagyunk, a két első ülés hátulján, ahol rendszerint zsebeket találnánk az apróságok elrejtésére, kifeszített gumi zsinórok vannak. Érdekes megoldás, bár inkább látványos, mintsem praktikus.

A műszerfal jól néz ki, ám a praktikumért járó pontokból nagyon sokat elvesz a Renault más modelljeiből már ismert csillogó fényes műanyag, amelyen minden érintés után ujjlenyomat marad. Ha autószalonokon bemutatott látványautókban látnám ezt, akkor azt mondom, legyen, mert ott tíz másodpercenként törölgetik és fényesítik az autót, de a gyakorlati használatban sokkal jobban értékelnék a matt felületet.

Egyébként klasszikus kesztyűtartót is hiába keresnének a Capturban, a tervezők ezt egy meglepően tágas fiókkal oldották meg, amibe nemhogy kesztyű, de kézi poggyász is könnyedén elfér. Legnagyobb hátránya, hogy ha valaki a sofőr mellett ül, a lába miatt nincs elég hely arra, hogy kihúzzák.

A műanyag látvány-kütyük másik hátránya, hogy kanyarokban vagy akár kisebb egyenetlenségeken nyikorognak. Egy idő után pedig mindez enyhén idegesítő.

Egyébként ami van a Captur utastérében, az a hely. Akár a sofőr ülésén ülnek, akár hátul, biztosan nem kell szorongani. Tény, hogy a 185 centiméter magas utasok feje majdnem súrolja hátul a tetőt, minimális rezerva még azért marad.

A méret nem rontott

a fogyasztáson

Az általunk tesztelt modellt 1.5 dCi, a Renault ismer négyhengeres, 66 kW (90 le) teljesítményű erőforrás hajtotta. Capturba csak ezt az egy dízelmotort rendelhetik. 220 Nm-es forgatonyomatéka ugyan elég a könnyű crossorvernek, gyorsulási világrekordok megdöntését viszont aligha várhatnak tőle.

A fogyasztás meglepetést okozott: városban 5,3 liter alatt teljesítettünk 100 kilométert, városon kívül már csak kerek négy literre volt szüksége. Leginkább a 130 km/órás sebesség körüli fogyasztás érdekelt, hiszen sztrádán érezni igazán a nagyobb légellenállás hatását, az 5,9 l/100 km viszont úgy gondolom tűrhető érték.

Az autó alvázát jobban megdolgozhatták volna. Túlzottan merev, minek következtében, a gyakori ugrándozás és rázkódás miatt szinte kellemetlen az autóban hátul utazni, főként egyenetlen utakon, amelyekből az országban épp elég van. Egy szó mint száz, a Capturt nem rossz, hanem inkább a repülőterek leszállópályáinak sima felületét imitáló utakra tervezték.

Összegezve

és aláhúzva

Igen, igen, a Captur tágas, széles, elég hely van benne, több meglepő és praktikus elemet tartalmaz, ötletes, testre szabható s a fogyasztása is kellemes, mégsem hagy különösebben mély benyomást az emberben. Az imént felsoroltakból is arra lehet következtetni, hogy az autóra leginkább a „stílusos” jelző illik. Viszont el tudom képzelni, hogy nagyon sok leendő vásárló számára épp a küllem, a stílus lesz az, amiért a Captur mellett dönt. Az SUV és a crossover féleségek manapság nagyon menő járgányok, s a francia márka ezt akarja kihasználni. (dem)