Mitsubishi Space Star Family 1.3: Benzinkútkerülő „tércsillag”

# A sokak által minivannak tartott japán autó nem tekinthető újdonságnak: dízelmotoros változatát például már egy évvel ezelőtt teszteltük (AUTÓ-MOTOR, 2001/6). Az újabb teszt időszerűségét az adja, hogy a Family nevű változat 2001-ben gyártott darabjai most nem kevesebb, mint 51 700 koronás árengedménnyel kaphatók – amíg a készlet tart. Egy ilyen példánnyal tölthettünk el mi is egy kellemes hetet májusban, az év talán legszebb hónapjában.

A Space Star nem minivan, „csak” rendkívül tágas, magas építésű, variabilis belső terű kompakt családi autó. Ha mindenáron skatulyázni akarnánk, 4030 milliméteres hosszúságával leginkább az alsó középkategóriába sorolhatnánk, minivanos jellegét pedig elsősorban 1515 mm-es magasságának köszönheti. Mármint kívülről, mert belül még jó néhány hasonló ismérvet számolhatunk össze. A külsőnél maradva: ha azt mondjuk, hogy a kocsi nem hivalkodó, még túloztunk is egy kicsit. Formái ugyanis annyira visszafogottak, hogy finoman szólva nincs miért utánafordulnunk. A konstruktőrök egyszerűen mindent a célszerűségnek és a praktikumnak rendeltek alá, amit viszont belül lépten-nyomon érezni. A kihasználhatóság szempontjából oly fontos hátsó traktus például többféleképpen variálható: csomagjaink mennyiségének függvényében meredekebbre állathatjuk az üléstámlákat, előre-hátra mozoghatunk a két részre osztott ülésekkel, külön-külön összehajtogathatjuk bármelyiküket, és természetesen mindkét részt egyidejűleg is. Ekkor kapjuk a kocsi méretéhez képest impozáns 1370 liternyi rakodóteret (lásd az ábrát), de a koffer a teljesen hátratolt hátsó üléssor mögött is 370 literes. Apróbb dolgaink is rendre megtalálják a helyüket a zömmel csukható rekeszek-sufnik valamelyikében.

Az 1,3 literes benzinmotortól a hengerenként négy szelep ellenére sem vártunk csodákat, éppen ezért kellemesen meglepett bennünket. Legnagyobb teljesítménye ugyanis 60 kW (80 LE), ami ekkora köbtartalom mellett kifejezetten jó értéknek számít. Ugyanez mondható el a 120 Nm-es csúcsnyomatékról is. Aszfalttépéshez persze egyik sem elég, 170 km/órás végsebességhez, illetve 14,2 másodperces „százas sprinthez” viszont igen. A gyakorlatban ez elfogadható tempójú és dinamikájú autózást jelent, amellyel a sztrádán sem tartozunk a lomhák közé. A fogyasztás pedig – megér egy külön misét. Tesztjeink során ugyanis számtalanszor megtapasztaltuk, hogy a papíron feltüntetett értékek a gyakorlatban elérhetetlenek; vagy ha igen, csak tisztára sepert úttesten, optimális hőmérséklet és páratartalom mellett, plusz enyhe hátszéllel. A Space Star prospektusában is úgy tekintettünk a 8,6/5,6/6,6-os klasszikus tercre, hogy istenem, hát ennyit írnak, valamennyit írni kell. A gyakorlatban viszont az történt, hogy a teli tankkal átvett kocsi benzinórájának mutatója sokáig nem volt hajlandó megmoccanni. Még Komáromban is alig, több mint 110 kilométer megtétele után! Ha hiszik, ha nem, az 55 liter üzemanyag 820 kilométerre volt elég, ami testvérek között is 6,7 literes átlagfogyasztást jelent. Tegyük hozzá azt is, hogy távolról sem úgy autóztunk, mint aki ökorali-csúcsot akar beállítani. Fogyasztásunkat egyébként fedélzeti számítógép is mérte, ami kizárja az esetleges számolási hiba lehetőségét. A nagyvonalú belső térkialakítás mellett tehát az alacsony fogyasztást, illetve az adók/biztosítások szempontjából kedvező 1,3-as motort találtuk a Mitsubishi Space Star Family legnagyobb erényének. Természetesen az elején említett drasztikus árengedményen kívül, aminek köszönhetően az autó most 499 ezer koronáért hazavihető. (vas)