Honda Accord 5D 1,8i: Európai etalon

# Japán származása ellenére az 1981-ban debütált Honda Accordot sokan a középkategória legtipikusabb európai képviselőjének tartják. Valószínűleg azért, mert úgy elegáns, hogy közben mentes minden extravaganciától, és ez pontosan tükrözi a szóba jöhető vásárlók ízlését. Ugyanakkor rendkívül magas műszaki színvonalon megépített, kiváló menettulajdonságokat felvonultató autó, amire a márkanév a garancia. Az Accord jelenleg immár a hatodik nemzedéknél tart, amelyet tavaly kissé felfrissítettek. Négy- vagy ötajtós karoszszériával kapható; mi az utóbbi változatot teszteltük, 1,8-as benzinmotorral felszerelve.

Mit mondjunk: alighanem tényleg ilyen a szolid elegancia, mert az Accordhoz képest még a Volkswagen Passatban is van némi avantgárd beütés. Tessék csak megnézni ezeket az impozáns méretű, mégsem kiabáló fényszórókat, a finoman bordázott motorháztetőt, az elöl-hátul szinte azonos ívben megdöntött szélvédőt és a klasszikus formájú, fehér prizmasávokkal tagolt hátsó lámpatesteket. A tökéletes összképhez már csak a könnyűfém keréktárcsák hiányoznak, de ezek a tesztelt LS komfortfokozatban feláras kelléknek számítanak. A belső térben ugyanilyen hangulat fogad, de néhány sportos, sőt luxusidéző elemmel is megfűszerezve (rövid váltókar, mélyre süllyesztett „órák”, fautánzatú berakások a műszerfalon és az ajtókon). Az ülések kárpitozása kéznek és szemnek egyaránt igen kellemes. Ami a térkínálatot illeti, olyan, amilyen egy középkategóriás személygépkocsitól joggal elvárható: hátul például hárman nemcsak egyszerűen elférnek, hanem kényelmesen is utazhatnak. Külön meg kell dicsérnünk a kocsi pogygyászterét. Nem is annyira 427 liternyi űrtartalma miatt – bár az sem kevés –, hanem mindenekelőtt azért, mert szinte minden irányból abszolút szabadon hozzá lehet férni, lásd az ábrát. Apróbb dolgaink számára már nem találunk ennyi helyet magunk körül: a kesztyűtartó kicsi, a középkonzolon kialakított néhány horpasz és pohártartó csak részben javít a helyzeten. A szereltség, mint már említettük, az Accord alapfokát képviseli, de az ABS, a fékasszisztens, a négy légzsák, a kézi klímaberendezés, a komplett elektromos ablak- és tükörmozgató rendszer, valamint a kazettás lejátszóval kombinált gyári rádió ebbe is belefért.

Az autó erőforrása – amelyet 2000-ben az év motorjának választottak az 1,4–1,8-as kategóriában – a gyengébbik volt a két választható közül. Legnagyobb teljesítménye ezzel együtt kereken 100 kW (136 LE), ami ilyen hengerűrtartalomból nagyon jó értéknek számít. Honda-motorról lévén szó, a tizenhat szelep természetesen variabilis (VTEC) vezérlésű, amit menet közben markánsan érezni: kb. 3800-as percenként fordulatszámtól mintha egy tartalék aggregát lépne működésbe... Jórészt éppen ennek köszönhető az 1,8-asoknál ritkaságszámba menő 205 km/órás végsebesség, illetve a kocsi méreteihez képest szintén igen jó gyorsulási mutató (0–100 km/óra: 11,1 s). A fogyasztás ugyanakkor országúton gond nélkül 7 liter alá szorítható, tehát a gyártó által megadott klasszikus hármas kombináció (6,8/11,4/8,5 l/100 km) egyáltalán nem túloz.

Zárszóként tulajdonképpen nem sok újat mondhatunk. Legfeljebb annyit, hogy a Honda Accord 1,8-as motorral is tipikus „menedzserautó”, amely tulajdonosát is szolid, megbízható, szélsőséges tulajdonságoktól mentes úriembernek ígéri az üzletfelek számára. Ezt (is) figyelembe véve tényleg nem sok érte a 891 ezer korona... (V. Gy.)