Ford Focus 1.5 EcoBoost: a legkilátástalanabb helyzetben sem hagyja cserben a sofőrt

ÚJ SZÓ-TESZT

Ha nem lett volna olyan ítéletidő, akkor azt mondom, hogy a Focusba untig elég az egyliteres Ecoboost gyengébb, 75 kW teljesítményű és 100 lóerős változata. Ez a motor is elég dinamikus, lendületes és pontosan olyan erőt ad az autónak, amilyen szükséges. Arról nem is beszélve, hogy pár ezer euróval olcsóbb a sokkal erősebb, általam tesztelt 1.5 Ecoboostnál. Aki viszont igazi nagyvadra vágyik, annak egyértelműen a Focus legerősebb motorváltozatát ajánlom. Eszméletlen energia rejlik benne, kultivált a hangja s ami a legfontosabb, hogy igazi biztonságérzetet ad nehezebb, havas és jeges terepen, száraz útról nem is beszélve.

Mit hozott az újítás?

Határozottan jobb külsőt és végre teljesen átdolgozott utasteret. Nem ismerek olyan embert, akinek tetszett volna az előző változatban levő középkonzol, „ezerhatszáz” átláthatatlan vezérlőgombbal és miniatűr kivetítővel. Igen, szokás kérdése volt az is, és egy idő után már könnyen el lehetett igazodni a gombrengetegben, néhány nap után ráadásul már hunyorítani sem kellett a kis kijelzőre, a Ford mégis megértette, hogy praktikusabb, ha nem komplikálja fölöslegesen az emberek életét. A vezérlőgombokat az abszolút minimumra faragta, a műszerfalon végre minden áttekinthető és ahogy mondani szokás, intuitív. Megnagyobbították a kivetítőt, melynek grafikája még ugyan hagy kívánni valót maga után, de így is nagy előrelépésről beszélhetünk.

Az utastér modern, komplex hatást kelt. Amit viszont érezni, hogy nemcsak a középkonzol gombjaiból, hanem az első két ülésen a helyből is egy kicsit kevesebb van, térd- és fejmagasságban egyaránt beszorítva érzi magát egy 180 centiméternél magasabb ember. A csomagtérben, ha pótkerék is van az autóban, 277 literes a rakodótér, defektjavító ragasztószettel a tér a 363 literre bővül.

Szórakozásként ajánlom a hangvezérlést, amely a SYNC 2-rendszerben meglepően jól működik. Aki megtanulja kezelni, annak már nem is lesz szüksége a vezérlőgombokra, a funkciók jelentős része ugyanis hangvezérlésre is működik, egyelőre csak angolul. Fontos viszont, hogy érthetően ejtsük ki az adott szót vagy parancsot.

Élmény vezetni

A felújított Focus kínálatában az Ecoboost motorokat csak manuális sebességváltóval lehet kombinálni, s bár én személy szerint az automata sebváltók híve vagyok, a Ford manuális váltóiellen nincs kifogásom, a ráncfelvarrásos Focusban is pontosan sorolhatók az egyes fokozatok. A motor már alacsonyabb fordulatoktól kezdve, 2000 alatt érezteti erejét, s nagyon folyamatosan adagolja az erőt.

A fogyasztásról nem tudok sokat elárulni, ugyanis az autót teljesen újan, még nem befuttatott motorral kaptam meg, alig tett meg hatszáz kilométert, így az egyhetes, extrém körülményekben folyó tesztelés után elért nyolcliteres átlagot nem lehet komolyan venni. A gyártó városban több mint hét, városon kívül nem egész öt liter fogyasztást határoz meg, 5,6 literes kombinált átlaggal.

Összegezve és aláhúzva

Bár a Focus jelenlegi kiadása csupán ráncfelvarrás, olyan újdonságokat tartalmaz, melyekért egy teljesen új modellnek sem kellene szégyenkeznie. Önállóan képes merőleges és párhuzamos helyre beparkolni, ami nagyon sok sofőrnek egyenesen két gondot is levesz a válláról. Az első a megfelelő hely megtalálása, sok esetben, főleg ha még nem barátkoztunk meg az autó méretével, ez is problémát okozhat. A második pedig maga a parkolás. A sofőrnek ugyan kezelnie kell a fék- és a gázpedált, illetve besorolni az egyes sebességfokozatokat és rükvercet, ettől eltekintve viszont az autó önállóan beparkol, a volánhoz nem kell hozzányúlni.

Említésre méltó az átdolgozott SYNC 2-rendszer, a nyolccollos érintőképernyő és az adaptív fényszórók. Ne feledkezzünk meg a sokkal praktikusabb középkonzolról és a kevesebb vezérlési gombról. Az új Focus összegezve rendkívül kényelmes autó, amelyet jó vezetni, s akit nem fog zavarni az enyhén szűkös utastér, az elégedett lesz vele. (dem)