Érdemes a kocsit átmenetileg kivonni a forgalomból?

A biztosítási díjak drasztikus emelkedése következtében egyre több autós fontolgatja, hogy járművét bizonyos időszakokra – például telente – kivonja majd a forgalomból. Vajon érdemes-e, van-e számottevő anyagi hozadéka? – kérdezték olvasóink közül is többen. Nos, válaszunk az, hogy – ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Amit tudni kell hozzá, az nagyjából a következő:

1. A gépjárműveket a hazánkban érvényben lévő előírások szerint 3, 6, 9 és 12 hónapos időszakra lehet ideiglenesen kivonni a forgalomból („dočasné vyradenie motorového vozidla z evidencie“), s ezért 200–400 korona illetéket kell fizetni. Nagyságrendileg ugyanennyibe kerül a jármű újbóli nyilvántartásba vételéért fizetendő illeték; ha tehát csakis a pénzben mérhető kiadásokat nézzük, elméletileg már három hónapos leállítás is költségmegtakarítást jelent. Jelenleg ugyanis átlagosan 4600 koronába kerül egy 1300 cm3 alatti hengerűrtartalmú személygépkocsi éves kötelező biztosítása, ami negyedévre átszámolva 1150 korona. Ebből kell még levonnunk az összesen kb. 600 koronát kitevő kétszeri illetéket, a tiszta megtakarítás tehát 550 korona. Eggyel magasabb biztosítási sávban (1300–1800 cm3), ahol az éves biztosítási díj átlaga 8200 korona, hasonló matematikával számolva negyed év alatt mintegy 3450 koronát takaríthatunk meg.

2. A forgalomból ideiglenesen kivont jármű természetesen nincs biztosítva, elvégre éppen ez volt a cél. Egy biztosítatlan gépkocsi minimális kockázati tényezőt jelent, ha családi házunk jól védett garázsában áll, de teljesen más a helyzet, ha az utcán, például egy városi lakótelep parkolójában tölti a telet. A portyázó autótolvajok, kocsifosztogatók előbb-utóbb rájönnek, hogy tulajdonképpen „gazdátlan” járműről van szó, amelynél kisebb a lebukás veszélye. Ezért akár fényes nappal is feltörhetik, leszerelhetik a kerekeit, rosszabb esetben el is lophatják. Nyilvánvaló, hogy bármelyik esetről légyen szó, minimális kártérítésre sem számíthatunk.

3. Feltétlenül meg kell érdeklődnünk, járna-e valamilyen következményekkel a biztosítás adott időre történő felfüggesztése. Ezt ugyanis biztosítója válogatja; rosszabb esetben az is megtörténhet, hogy a biztosítás szüneteltetése a már megszerzett bónusz elvesztését vonja maga után.

4. Végezetül azt sem árt tudnunk, hogy fogadónapokon – helyszíntől teljesen függetlenül – végeláthatatlan sorok kígyóznak a járási közlekedésrendészetek előtt, és a várakozók döntő többsége éppen a gépkocsik nyilvántartásával kapcsolatos ügyeket jött intézni. Ha tehát nem tartozunk a hátsó ajtón protekciósan bebocsátottak kivételezett kasztjához, kocsink ki-, majd újbóli bejelentésére minimum kétszer fél napot számoljunk. Ha távolabb lakunk a járási székhelytől és sokáig kell utaznunk, akkor ez az idő két teljes munkanap is lehet.

Nagyjából ezek lennének tehát azok a szempontok, amelyeket külön-külön és együttesen is mérlegelnünk kell, mielőtt eldöntjük, kivonjuk-e kocsinkat néhány hónapra a forgalomból. Illetve van még egy: megtörténhet, hogy éppen kényszerpihenője alatt lenne váratlanul nagyon nagy szükség az autóra, amellyel rendszám híján természetesen nem mehetünk sehová – legalábbis törvényesen nem.