A tankolás állt az 1,2407 literes fogyasztás hátterében?

Október végén ŠKODA ECONOMY RUN néven megrendezték az első szlovákiai ökoralit. Minthogy fő támogatója és szervezője a Škoda gépkocsik hazai importőre volt, a versenyben kizárólag Škoda márkájú személygépkocsik vettek részt. A versenyzők Bazinból (Pezinok) indultak és 173 kilométer megtétele után Dunaszer-dahelyen értek célba; a táv megtételéhez maximum 3 és fél óra állt rendelkezésükre. A versenyen megdöbbentő eredmények születtek: az 1400 cm3 alatti benzinmotoros kategória első három helyezettje 1,2407, 1,2507 és 1,9162 l/100 km-es fogyasztással teljesítette a távot. Mindhárom páros Škoda Fabia 1.2 HTP típusú kocsival versenyzett, és fogyasztásuk sorrendjében 192, 195 és 180 perc alatt értek célba. A hivatalos eredménylista közlése után (AUTÓ-MOTOR, 2003. XI. 10.) több olvasónk is telefonált, és finoman fogalmazva kételyeinek adott hangot a fenti eredmények hitelességét illetően. Felkerestük tehát Derzsi Lászlót, a dunaszerdahelyi AUTO-TECHNIKA Kft. tulajdonosát, hogy mint az egyik legismertebb szlovákiai Škoda márkaszalon és autószerviz üzemeltetője, mondjon véleményt az ügyben.

Lehetséges, hogy gyakorlatilag normális tempóval, 55 km/óra körüli átlagsebességgel autózva két liternél kevesebbet fogyaszszon egy 1198 cm3-es benzinmotorral felszerelt személygépkocsi? Sőt, ha az első két helyezettet nézzük, mindössze egy és egynegyed litert?

Kizárt dolog, és ezt nagyon egyszerű bebizonyítani. Minden belső égésű motornak van egy úgynevezett alapjárati fogyasztásmutatója. Ebből az derül ki, mennyit fogyaszt egy óra alatt a szóban forgó motor álló gépkocsiban, alapjáraton üzemelve. A háromhengeres Škoda HTP benzinmotoroknál ez a mutató 0,6–0,8 l/h, tehát a győztes kocsi akkor is 1,92–2,26 liter benzint fogyasztott volna el, ha a 3 óra 12 perc alatt el sem mozdul a helyéről. A második helyezetteké pedig ugyanezzel a számítással 1,95– 2,60 litert, mivel az ő idejük 3 és egynegyed óra volt. Ismétlem: akkor is ennyit fogyasztottak volna az autók, ha motorjuk a jelzett ideig csupán alapjáraton működött volna, a gázpedál legkisebb érintése nélkül.

Százhetvenhárom kilométer megtétele után hogyan mérhettek mégis ilyen fogyasztást az inkriminált három autónál?

Szerintem ez kizárólag annak tudható be, hogy a versenyzők a rajt előtt, illetve a célállomást jelentő dunaszerdahelyi töltőállomáson is maguk tankoltak. Bazinból feltehetőleg a tanksapkáig telitöltve indult mindenki, de a szerdahelyi utántöltéskor ez már természetesen senkinek nem állt érdekében. Magyarán: csakis a versenyzők becsületességén múlott, ki mikor nyilvánította befejezettnek a tankolást. Aki már a töltőpisztoly első kattanásakor, annak a kocsijában akár 3-4 literrel kevesebb benzin is lehetett, mint induláskor, s ez, azt hiszem, mindent megmagyaráz.

(A szerkesztő megjegyzése: Időközben maguk a szervezők is elismerték az eredmények megkérdőjelezhető voltát és levonták a megfelelő tanulságokat. Megígérték, hogy jövőre, a verseny első „igazi” évfolyamán – az ideit ugyanis nulladikként hirdették – már nem a résztvevők, hanem külön erre a célra kinevezett személyek végzik majd a tankolást, éspedig mind a rajtnál, mind a célban egységes kritériumok alapján.)