A termékenyítés szervezése

A húsmarhatenyésztés tartástechnológiájának klasszikus formája szezonális jellegű, szorosan épül az évszakok természetes váltakozására, és eredményességére nagymértékben kihat az időjárás alakulása is. Téli és nyári időszakra osztható. A húsmarha-állományt általában istállókban teleltetik és kora tavasztól késő őszig a legelőn tartják. Az alföldön gyakorlatilag két dátum határolja be a nyári ill. a téli időszakot: áprílis 24-e, Szent György, és szeptember 29-e, Szent Mihály napja. A magasabban fekvő területeken a gulya kihajtása kitolódik május elejére, a betelelés pedig az időjárástól függően Szent Mihály napja előtt is megtörténhet. A legelő maximális kihasználása érdekében az lenne az optimális, ha minden borjú legalább két hónapos lenne a legeltetési időszak kezdetén, tehát ha február 24-e körül születne, azaz a termékenyítés május 15-e körül valósulna meg. Ez esetben a kéthónapos borjú már képes legelni, és ki tudja szopni az anyatehén többlet tejét, melyet a friss legelő fogyasztásától termel. Ebben az ideális esetben Szent Mihály napjára héthónapos borjút tudunk leválasztani 250-300 kg-os élősúllyal, ami megfelel a tenyészcélnak. Természetesen a termékenyítés annál sokkal bonyolultabb, hogy állományszinten ezt az optimális állapotot elérhessük, ezért a gazdaságosság határain belül, figyelem-bevéve a biológiai alapokat, észszerű határok között kell időzíteni és megszervezni a termékenyítést. Ez esetben megfontolandó egy tanács: jobb előbb vemhe-síteni, mint soha.

Az ellés mindig felügyelet mellett történjen. Normális elléseknél nem kell beavatkoznunk, hagyjuk az ellést természetesen lefolyni. Viszont ha kell, sürgősen avatkozzunk be: ilyenkor minden perc számít. Többek között ezért sem javasolt legelőn a felügyelet nélküli elletés, nem beszélve arról, hogy a legelőn megszületett borjú még hetekig csak az anyatejjel fog táplálkozni és a bőséges legelőnek nem veszi hasznát, választás idejére viszont nem fogja elérni a kívánt élősúlyt (250-300 kg). Ezért a termékenyítési időszakot határoljuk be úgy, hogy a tehenek még a telelőhelyen megelljenek, tehát legkésőbb július 15-én be kell fejezni a termékenyítést! Több hátránnyal járhat, ha nagy a korkülönbség a borjak között csoporton belül, ezért még az ellési szezon előtt a vemhesség dátuma szerint csoportosítsuk teheneinket. Külön figyelembe kell venni, hogy a tehenek újratermékenyítésével vagy az üszők vemhesítésével foglalkozunk. Az elsőborjas tehenek általában később vemhesülnek újra, ezért az üszőket már e tény figyelembevételével vemhesítsük úgy, hogy október 15 és december 20 között megelljenek. Csak könnyű ellésekre letesztált bikákkal termékenyítsünk a nehéz ellések megelőzése végett. Az üszőket legjobb mesterségesen termékenyíteni (inszeminálni) január 3-a és március 14-e között. A termékenyítésben március 14-től március 23-ig célszerű szünetet tartani, u.i. az ilyenkor termékenyült tehenek a karácsonyi és az újévi ünnepek alatt jönnének a világra, mikor a gazdák több időt szeretnének eltölteni családtagjaik körében, mint az istállóban az ellésre várva (ez bevált gyakorlat a francia charolais tenyésztők körében). A hústehenek újravem-hesítése mesterséges termékenyítés útján nehezebb feladat, nagyobb szaktudást igényel, ezért a tenyésztők inkább választják a természetes fedeztetés módszerét. Az ellés után a tehenet borjával a hárembe a tenyészbika mellé csak állatorvosi involúciós vizsgálat után helyezzük, miután meggyőződtünk arról, hogy a tehén reprodukciós szervei normálisan regenerálódtak és nem léptek fel ellés utáni komplikációk. A sikeres termékenyítés a következő év gazdasági eredményét alapozza meg a húsmarhatenyésztésben, ezért a reproduciós mutatók értékelése a gazdák figyelmének középpontjában kell hogy legyen. Minél jobbak a termékenyítési mutatók, annál kevesebb tehenet kell meddőség miatt selejtezni.