A fő fertőzési forrás a talaj

E betegség fellépésére azokban az évjáratokban számíthatunk, amikor az időjárás túlnyomóan csapadékos, mivel a kórokozó gomba számára a nedves, páradús időjárás a kedvező. Ha a virágzástól gyümölcsérésig tartó időszakban (május, június eleje) csapadékos az időjárás, akkor jelentős terméskiesésre számíthatunk.

A fő fertőzési forrás a talaj, valamint az abban található fertőzött növényi maradványok, amelyekben a gomba áttelel. A gomba a virágot a bibén keresztül fertőzi meg. A fertőzött virágokból újabb virágok fertőződhetnek. Egy része elpusztul, számos fertőzött virágból viszont beteg, rothadó termés fejlődik. Ilyenkor az érő termésem, főleg a kocsány felőli részen rothadás észlelhető. A lágy, pépes húsú, rothadó termés először fakó, majd világosbarna lesz, amelyet dús szürke bevonat (konídiumtartó gyep) borít. Az elpusztult bogyón később apró fekete kitartó képletek (szkleróciumok) is képződhetnek. A betegség mértékét az is növeli, hogy a fertőzés következtében elbarnuló száron az egyébként egészséges termések is elpusztulnak. A kórokozó az éretlen termést seben keresztül, az érett termést seb nélkül is megfertőzheti.

Ha a betegséget meg akarjuk előzni, az állományt mindenképpen gyommentesen kell tartanunk, és az indákat időben el kell távolítanunk. A talaj takarás fóliával vagy szalmával a betegség mértékét jelentősen csökkenti. Vegyi védekezést 3 időpontban végezzünk: virágzás kezdetén, amikor a virágok 20 százalékra a kinyíltak; virágzás végén, amikor a virágok 80 százaléka elnyílott és virágzás után a termések kötődésekor.

A virágzás kezdetén és végén az időjárástól függetlenül kell védekezni. A virágzás utáni védekezésre csak abban az esetben van szükség, ha az időjárás csapadékos.

Védekezésre a diklofluanid, benomil, tiofanát- metil, vinklozonil, procimidion és iprodion hatóanyagú szerek alkalmasak.

A szerző agrármérnök