A borjak táplálása

Az utóbbi évtizedben jelentősen megváltozott a borjak táplálása. Napjainkban már szinte elképzelhetetlen a nevelésük tejpótló készítmények adagolása nélkül. Annak ellenére azonban, hogy a fenti módszer a nagyüzemi állattartásban elterjedt, a borjak számára a természetes életmód jelenti a legjobb megoldást, amely során a borjú egész nap közvetlen kapcsolatban van az anyjával, tehát annak tőgyét szopva veszi magához a szükséges táplálékot. Az életképes borjú számára közvetlenül születése után az a legfontosabb, hogy minél korábban kapja meg a föcstejet.

A nagyüzemi állatenyésztésben azonban a borjakat minél korábban elkülönítik az anyjuktól és csoportokban vagy egyénilg elzárva nevelik őket. Ennek során az állatot különböző stresszhatások érik. Ennek mérséklésére a kutatók felméréseket végeztek, hogy megállapítsák, mely etetési, itatási formák felelnek meg leginkább a kis állatok igényeinek. A szopós borjú természetes tartásban naponta 4–8 alkalommal szopik, egy-egy alkalommal átlagosan 8–10 percig. A mesterséges táplálás feltételeinek is tehát ezekhez a követelményekhez kellene igazodnia. Megállapítást nyert például, hogy a cumis tejivás nagyobb mértékű súlygyarapodást eredményezett, mint a vödörből való itatás. Erre a célra ma már elektronikus vezérlésű itatóberendezéseket is alkalmaznak, amely a borjú konkrét fejlettségi szintje alapján határozza meg és adagolja a táplálékot. Hazai vizsgálatok eredményei alapján az is kiderült, hogy a borjak itatása hat órás időközönként a legmegfelelőbb. (ly)