Zimtelenül

Képzeljenek el egy országot, amely két évtizede egy egész kontinens éléskamrájavolt, ám mára polgárai jelentős része éhezik, az infláció 100 ezer – 400 ezer százalék és az egybilliónyi helyi pénz 25 dollárt ér. Fizetéskor az emberek zsákokban hordják az üzletekbe – igazából a feketepiacra – a pénzüket, és próbálják meg az egész fizetésüket egyszerre úgy elverni, hogy legyen mit enni a hó végén is. Persze, ha van mit venni Zimbabwéban, amelyet a helyi lakosok Zimnek becéznek. Az egyszerűség ebben az esetben a szeretet gyermeke. Az már kevésbé a szeretet jele, hogy Robert Mugabe legfontosabb érve a vasárnap megtartott parlamenti és elnökválasztási kampányban az élelmiszerosztás volt. De csak ott és azoknak, akik rá szavaznak. Utána, ahogy azt Mugabe az eddigi választások során bemutatta, szabad volt az erőszak, préda pedig mindenki, aki nem tagja Mugabe ZANU-PF pártjának.

Mugabét fekete zimbabweiek tömegei választották meg először 1979-ben, amikor sikerült az addigi apartheid (fehér és fajgyűlölő) rezsimet egy szabad választásokba kényszeríteni a több éves gerillaháború után. Már akkor is radikális és erőszaktól sem mentes választási kampánya (is) arra kényszerítette a helyieket, hogy inkább őt, semmint a békésebb fekete politikusokat válasszák. Mugabe jött, győzött, és az elmúlt hetekben már a hatodik elnöki ciklusa fontosságáról próbálta meggyőzni, szokása szerint inkább pogrommal, mint programmal, Zimbabwét. Ebben a helyzetben, amely választási kampányba és a Mugabe-kormányzásba belehalt tízezreket és a Dél-Afrikába menekült százezreket jelent, inkább az a csoda, hogy nemcsak létezik politikai ellenzék, hanem Morgan Tsvangirai, az elszánt szakszervezeti vezér vezetésével meg is nyerte a vasárnapi voksolást. Zim sajátságos helyzete, a „ko?loniális” nagyhatalmak, elsősorban az Egyesült Királyság minden tiltakozása inkább segített Mugabének úrrá lenni a helyzeten. Az egyetlen hatalom, amely valamit is számít arrafelé, a demokratikus Dél-Afrika pedig évek óta „csendes diplomáciát” folytat.

Ám a Morgan fémjelezte Demokratikus Változás Mozgalma az eddiginél is elszántabbnak tűnik a választási csalás leleplezésében. Kapóra jött nekik a választási törvény azon változása, amely először rendelte el az összes eredmény közzétételét. Ez segített a szlovák (és a magyar) ellenzéknek 98-ban a választási csalás megakadályozásában és vés újabb ráncokat a 86 éves Mugabe arcára, aki valószínűleg elhitte a propagandát saját népszerűségéről. A rezsim egyértelmű?en a kivárásra játszik, hiszen hivatalos végeredmény még mindig nincs. De minden egyes nappal saját elitjét is alaposan elgondolkodtatja, hiszen a „zimtelen” lopással szerzett vagyonok lassan, de biztosan úsznak el az ország jövőjével együtt. Van egy olyan érzésem, hogy az öregnek hatodszor már nem jön össze.