Zavarba ejtő tények

 

A 2000-es évek elején ugyan szemlátomást fejlődött a gazdaság és nőtt a foglalkoztatás, ezzel egyidejűleg viszont a gazdagok és a szegények között nem csökkentek jelentősen a különbségek. Magyarországon az utóbbi években a pénzügyi válság hatására jelentős változások történtek a gazdasági (újra)elosztások terén, mégsem beszélhetünk átütő sikerről. S nem elsősorban azért, mert az állampolgárok többsége vélhetően nagyobbnak tartja a szociális egyenlőtlenséget, mint amekkora valójában. Tény, az állampolgárok nagy része érzékenyen figyeli a jövedelem eloszlását. És érthető, ha azt feltételezi: a jelenlegi egykulcsos jövedelemadó a magasabb jövedelműeknek kedvez, s az adójóváírás megszüntetése a keveset keresők helyzetét elkerülhetetlenül rontja. A kelet-európai félperifériára sodródott országok közül Magyarországot találta a gazdasági válság a leggyengébb állapotban. Ettől függetlenül az állam és a társadalom súlyos eladósodottságának orvoslása nem elsősorban a jövedelemadó-rendszer változásától függ. Országunkban sok szempontból egzaktan meghatározható területekre koncentrálódik a nyomor és a vele együtt járó tartós munkanélküliség. Viszont azt is érzékelhetjük, hogy ezeken a helyeken semmiféle ösztönzés nem vezet a kívánt magasabb munkavállaláshoz. Továbbá, már most tudjuk, hogy az adóverseny beindítja azt a – szaknyelven szólva – restrikciós spirált, amely szükségképpen magával hozza a jóléti kiadások további csökkentését. De ha általában csökkent is az adórendszerek újraelosztó szerepe, a fennálló helyzeten többféleképpen lehetne változtatni. Legkevésbé a személyi jövedelemadó puszta átszervezésével. Az alternatívák közé tartozik a vagyonadóztatás arányának növelése a jelenlegi adórendszerben – nyilvánvaló, hogy progresszív formájával lenne ellensúlyozható a vagyoni különbségek növekedése. Aminthogy ugyancsak tény, hogy a parlamentáris demokrácia legfőbb intézményének a célja nem lehet más, mint a piac és a társadalom ideális ötvözetének a megteremtése.Kerékgyártó T. IstvánA szerző magyarországi szociológus.