Zarkavi hazaköszönt...

...de nincs benne köszönet. A jordániai születésű, de az „igaz hitért küzdve” Irakban elhíresült Abu Muszab az-Zarkavi vállalta a múlt heti ammani terrorakciót. A három öngyilkos merénylő által ötvenhét polgári, túlnyomórészt jordániai áldozatot követelő akciót az al-Kaida globális hálózat nevében követte el a leginkább lefejezéses gyilkosságai révén ismert Zarkavi. Alig egy hónapja Ammanban egy palesztin származású sofőr szép, nagy és saját Mercedesét vezetve ecsetelte, hogy Jordánia a béke oázisa, biztonságos iszlám paradicsom. Nagy szó ez a Közel-Keleten, irigylik is sokan.

Igaz, hogy a hasemita király úgy uralkodik, ahogy neki tetszik, de főleg vaskézzel. Belefér ebbe az is, hogy hol van ellenzéke, hol nincs. Most éppen nincs. Több mint harminc éve éppen a palesztinok – akik Jordánia lakosságának több mint felét alkotják – voltak azok, akik a „Fekete Szeptember” néven elhíresült akció során megpróbálták átvenni a hatalmat a hasemita királyságban. A már „államalkotó” jordániai polgárokként élő palesztinok most szidják az egyre nagyobb számban Ammanba menekülő irakiakat, mondván, előbb vagy utóbb odavonzzák a terroristákat is. Változnak az idők, már a Közel-Keleten is. Mert a legtöbb iraki azt keresi Jordániában, amire Irakban egyelőre kevés esélye van. Nyugalmat. Nekik – is – üzent Zarkavi a merényletsorozattal. A november kilencedikén végrehajtott támadást pedig máris 11/9-ként emlegetik, ami rímel az al-Kaida legjelentősebb amerikai akciójára, a 9/11-esként jelölt szeptember 11-i merényletekre. Helyben vagyunk. Az ammani merénylet előtt pár nappal jelentette be Oszama bin-Laden egyik helyettese az al-Kaida új, globális stratégiáját az egyre inkább a terroristák szócsövévé váló – persze szigorúan a média pluralizmusa jegyében – al-Jazzira arab hírcsatornán. Az igyekezet érthető. Zarkavi és a hasonszőrűek akciója korántsem arat elsöprő sikert az iszlám világban. Egy nappal a merényletek után az ammaniak békés tüntetésen ugyan, de egyenesen a pokolba küldték földijüket, Zarkávit, és királyukat éltették. Az al-Kaida továbbra is megpróbálja elbizonytalanítani a terrorellenes koalíciót (pontosabban a békét óhajtó közvéleményt) azzal, hogy több fronton nyit támadást. Másrészt viszont ezzel a globális médiastratégiával próbálja védeni „terrorista” álláspontját az iszlám tömegek előtt. Míg az előző sikeresen alakul – a tavalyi madridi robbantással sikerült „kiűzni” Spanyolországot Irakból, és csökkenő támogatottsága hatására Tony Blair is az iraki kivonulásában látja saját népszerűségének (utolsó?) garanciáját – addig az iszlám országokban a növekvő terror miatt egyre többen fordulnak a terrorhálózat ellen.

ĺgy az igazi fegyver az al-Kaida kezében mi magunk vagyunk. Amíg úgy gondoljuk, hogy a terroristák békén hagynak bennünket, ha mi „nem ártjuk bele magunkat mások dolgába”, addig nyert ügyük van.