Zacskók a szélben

Ráadásul vadon élő állománya is egyre szaporodik, a természetben is egyre többször találkozunk vele, holott egész évben büntetlenül vadászható. Az elmúlt években az Európai Unió állítólag harcot hirdetett a nejlonzacskók és igelitszatyrok ellen. Ennek egyik hozadéka, hogy 2013-tól nálunk sem osztogatják ingyen a szatyrokat a Tescóban és a többi áruházban, hanem 5 centért lehet megvenni darabját. Egy év alatt 75 százalékkal csökkent a vásárlók szatyorfogyasztása, közölte a Tesco, hozzátéve, hogy nagy sikernek tartja az eredményt. Persze mi sem természetesebb, hisz manapság már mindenkinek minden siker. Az igelittáskákkal kapcsolatos helyzetben viszont a világ már olyan rég vesztésre áll, hogy sikerről nem igazán beszélhetünk, még akkor sem, ha holnaptól a világ minden boltjában vászontáskára cserélnék a nejlonszatyrokat és kistestvéreiket, szlovákiai magyar kifejezéssel a szilonzacskókat. Az említett szatyrok és maradványaik ugyanis már ott vannak az erdőkben, a vizekben, és bizony a légkörben is, egy-egy szemétdomb környékén nagyon sok szilonzacskót hord a szél. Utóbbiakat egyébként az említett uniós korlátozás a jelek szerint nem is fogja érinteni. Az állatok egy része tápláléknak hiszi őket, és eszik belőlük. A nejlonszatyor és a zacskó a fogyasztói társadalom talán legerősebb élő szimbóluma. Azoké a tevékenységeké, amelyekkel az ember nap mint nap kitörölhetetlen nyomokat hagy a bolygón, úgy, hogy jóformán tudomást sem vesz a következményekről. Hogy a törvényi szabályozás a témában ott tart, ahol, az nemcsak az uniós törvényhozás, hanem az egyes országok törvényhozóinak bizonyítványa is. Hiszen bárki, bármikor bevezethetné, hogy vászonból, vagy más, természetbarát anyagokból készült szatyrokat osztogassanak fillérekért a népnek, olyanokat, amelyekkel másnap, egy hét múlva, meg még jövőre is el lehet menni vásárolni. De ilyen törvényeket valamiért senki sem javasol. Brüsszelben meg majd két év múlva előterjesztenek egy javaslatot, amiről három évig vitázni fognak, hogy tizenöt év múlva életbe léphessen. Mi akkor talán már nem is leszünk. De a szatyrok még itt lesznek. Meg ott... meg amott...