Winnetouk és Don Quijoték

Azért, hogy a trencséni várnál kő kövön nem maradt, állítólag csak az időjárást szabad hibáztatni. Savas az eső, bomlik a habarcs, ledől a várfal – erről aztán már tényleg nem a kormány tehet. A vármúzeum igazgatónője, Katarína Babičová asszony (remélem, nem a poeta doctus leszármazottja), aki valószínűleg szintén a megfelelő ember a megfelelő helyen, megállt divatos topánjában a várudvaron, félrebillentette fejét, résnyire húzta szemét, megfogta az állát, és azt találta mondani, hogy igen, neki így még jobban is tetszik Csák Máté vára. Félre a hatszáz éves terméskövekkel, ne takarják a kilátást, látszódjék a palota! Úgy tűnik, ha mi nem közadakozunk öszsze egypár milliót a javításra, így is lesz. A készséges Schuster, miként egy udvarias Winnetou, mindenesetre hamarost a helyszínre sietett, hogy szakavatottan, amúgy nyugdíjas építész módjára szemrevételezze a terepet. Kár, hogy a segítőkész Schuster a 2001-es árvíz idején nem lehetett legény a gáton, mert éppen elment vadászni, halászni és gyűjtögetni Brazíliába. Pedig az okos Schuster akkor is tevékenyen ingathatta volna a fejét, hiszen valószínűleg a csatornákhoz is ért.

Amúgy most is igen sűrű volt a tevékeny Schuster munkahete, a Magas-Tátrában találkozott kollégájával, Leonyid Kucsma ukrán elnökkel, aki egy kis friss, demokratikus levegőt szippantani ruccant át hozzánk. Nem tudom pontosan, miről beszélgethettek, valószínűleg azokról a dolgokról, amit mind a ketten ismernek. Szerintem együtt szidták az újságírókat, mert ezt a fajtát egyikük sem szívleli különösebben. Az ukrán beteg hozott egy példányt a tehetséges Schuster Ultimátum című bestselleréből, amely szerencsére már Kijevben is kapható, méghozzá ékes ukrán nyelven. A meglepett Schuster egy szpaszíbát is alig tudott kipréselni magából, mert a baráti könyvajándék nem volt benne a protokollprogramban. Kucsmát kocsmába nem invitálta az életvidám Schuster, ingyen akartak inni, így inkább abszolváltak egy hamisítatlan ždiari esküvőt. Mielőtt rosszra gondolnának, nem ők keltek egybe, annyira azért nem szeretik egymást, csak a násznépet riogatták testőreik és a riporterek társaságában.

Már csak címmondatokban a serény Schuster e heti programjából: részt vett az integrációs miniszteri tanács ülésén, találkozott a német külügyminiszterrel, felszólalt a tízéves alkotmánybíróság ünnepségén, és megkegyelmezett egy halálos balesetet okozott férfinak. Nem csoda, hogy szereti őt az ország lakossága: a népszerű Schusterben a megkérdezettek 8,5 százaléka bízik. (Nem említeném egy lapon kettejüket, csak ide kívánkozik, hogy Bugár Béla MKP-elnök népszerűsége éppen a plafont veri a maga 15,1 százalékával.)

– Csáky mondjon le! – követelte a héten Monika Beňová. A Smer alelnöke szerint ugyanis az MKP miniszterelnök-helyettese hazug vádakkal illette őt, amikor felidézte, hogyan próbált nála lobbizni egy Smerhez közeli reklámügynökség érdekében. – Mutasson fel bizonyítékokat! – csattant föl a kardos pártmenyecske, mintha egy négyszemközti beszélgetésnek lehetnének tanúi. Ami nincs, azt nem lehet előhúzni. Ez olyan, mint amikor Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter azt követeli Szaddám Huszeintől, mutassa meg, hogy nincs sehol vegyi fegyvere. Erről jut eszembe kedvenc karikatúrám, melyen Bush elnök egzecíroztat egy Szaddám-bajszos kutyát: – Fekszik! Ül! Pitizz! – A kutya lógó nyelvvel teljesít minden parancsot, mire Bush felemel egy baseball-ütőt: – Elegem van, nem akarsz együttműködni!

Ha Csákyt nem is, Vladimír Mitro SIS- és Kiss Péntek József színházigazgatót a héten végül mégiscsak sikerült kiutálni a direktori székből. Kövezzenek meg, de magasról lefütyülöm a titkosszolgálati főnök bukását. Az azonban nagyon fáj, hogy a Jókai Színház igazgatójával ilyen csúnyán elbántak egyesek. Nem vagyok naiv, tudom, hogy az érdekcsoportok machinációival szemben tehetetlen egy művész, aki csak teszi a dolgát, összehoz egy lelkes csapatot, megvalósítja álmait, huszonegyedik századi előadásokat állít színpadra. Közben pedig testileg-lelkileg belerokkan a szélmalomharcba. Csak remélni merem, hogy színházunk nem válik dilettáns akarnokok vurstlijává.

Nekem ugyanis rokonszenvesebb figura Don Quijote, mint Benny Hill.