Washington új hidegháborús stratégiája

MTI–HÁTTÉR

Az ukrán válság nyomán kialakult orosz–amerikai konfliktusban Washington számára igazából egyetlen járható út van Moszkva regionális előretörésének megakadályozására: a hidegháborús időkből jól ismert „feltartóztatás” stratégiája, és alapját az orosz befolyásnak leginkább kitett államok együttese képezheti – olvasható a Stratfor amerikai biztonsági elemző csoport tanulmányában.

Arra kell felkészülni, hogy Moszkva cselekedni fog, mégpedig ott, ahol gyors diplomáciai és politikai győzelemre számíthat a Nyugat ellen. A fenyegetett területek között vannak a balti államok (Észtország, Lettország és Litvánia), Moldova és a kaukázusi térség. Moszkva az Észtországtól Azerbajdzsánig terjedő vonalon igyekszik majd fejleszteni a kétoldalú kapcsolatokat, miközben a kijevi kormány ellehetetlenítésén is fáradozni fog, hogy Ukrajna legalábbis semleges legyen.

Ha az USA nem cselekedne, azt az érzést keltené az Oroszország peremén sorakozó és tőle energetikailag erősen függő államokban, hogy jobb híján alkalmazkodniuk kell Moszkvához, utat engedve így az orosz befolyás növekedésének. A hidegháború évei alatt az amerikai katonai intervenció veszélye a szovjetek által közvetlenül fenyegetett országok szövetségével kiegészülve alkalmas volt a Szovjetunió megfékezésére.

Románia szerepe felértékelődik

Az ukrán fejlemények nyomán egy hasonló hatalmi egyensúlyi stratégia van kialakulóban, amelynek célja a Szovjetuniónál sokkal gyengébb Orosz Föderáció vezető szerepének korlátozása minimális amerikai kockázatvállalással. Washington közvetlen ukrajnai katonai beavatkozása nem lehetséges. A Szovjetunió ellen létrehozott és azóta keleti irányba jócskán kitolt NATO a tagállamok eltérő érdekei és veszélyérzete, valamint a tömörülés csökkenő pénzügyi forrásai miatt alkalmatlan arra, hogy egységes elrettentő erőt képviseljen Oroszországgal szemben. Ezért van szükség a három új, felfegyverezendő bástyára: a Baltikummal határos Lengyelországra, a Moldovával szomszédos Romániára és a Kaukázusban hatalmas stratégiai jelentőséggel bíró Azerbajdzsánra.

A Kaukázus kulcsfontosságú országa

Azerbajdzsán az egyetlen ország a régióban, amely alternatívát nyújthat az orosz energiára, az onnan Európa szívébe tartó gázvezetékek gyors fejlesztése ugyanolyan fontos, mint Baku katonai támogatása. A síita többségű ország ráadásul a közeli Dagesztán és Csecsenföld destabilizálódása esetén kulcsfontosságú lehetne a dzsihadisták megfékezésében. Az Iránnal is határos Azerbajdzsán nem utolsósorban a perzsa állam és a Nyugat közötti kapcsolatokhoz is hidat jelentene.

Az Egyesült Államok a világ vezető gazdasági erejeként és globális tengeri hatalomként nem maradhat ki az ukrán válsággal kapcsolatos ügyekből, és persze nem dőlhet hátra azután, hogy 20 ember ellen szankciókat foganatosított. Oroszország ugyanis – annak ellenére, hogy hatalma korlátozott – bizonytalan belső helyzetéből adódóan szívesen vállal kockázatokat a rövid távú előnyökért.