Vita van Kia-lakulóban

Érdekes vita van kialakulóban a Kia-szerződés körül. A parlament a múlt héten az ellenzék kezdeményezésére arra próbálta kötelezni a kormányt, hogy hozza nyilvánosságra a dél-koreaiakkal kötött szerződést. Pavol Rusko egyelőre ellenáll, a gazdasági miniszter egyrészt az üzleti titokra hivatkozik, másrészt azt állítja, a szerződés nyilvánosságra hozható részeit már korábban, nem hivatalosan megmutatták, így elégedjen meg a nép és a képviselők enynyivel. Mivel Szlovákia történetének legnagyobb külföldi befektetéséről van szó, melyhez többmilliárdos nagyságrendű állami támogatás járul, a szerződés körüli hercehurca részben érthető. Mivel az egész történet már az elején furcsa volt, hiszen azokkal a magánkézben lévő földterületekkel sincs minden rendben, melyeket az állam vásárol fel, nem ártana, ha nem titkolóznának még jobban. A gazdasági minisztériumban tisztában lehetnének azzal, hogy most már minden egyes lépésüket figyelni fogja az ellenzék és az újságírók, arra várva, mikor kaphatnak valakit korrupción, esetleg mikor derül fény arra, hogy ez az egész befektetés nem is olyan jó üzlet, mint ahogy azt eddig a kormány prezentálta. Magyarország számára teljesíthetetlenek voltak azok a feltételek, melyeket a dél-koreaiak támasztottak, állította nemrég az ottani gazdasági tárca államtitkára, így még érdekesebbnek tűnik, vajon mit ígért Szlovákia, amiért győztesként jött ki. Pár hónappal ezelőtt még erre a kérdésre bőven elég volt az a válasz, hogy a befektetőbarát, egyszerű adórendszer, az alacsony adósávok, az olcsó munkaerő, a felkínált terület jó földrajzi helyzete, valamint a SARIO munkatársainak ügyessége miatt nyertünk. Most ezt – sajnos – egyre kevesebben hiszik el. Persze az is elképzelhető, hogy valójában erről van szó. Az azért egyértelmű, hogy az ilyen óriási befektetéseknél komolyan kell legyen üzleti titok és know-how, de hogy az pont az állami támogatást is érinti, az már kissé furcsa. Mivel a lakosság és az újságírók többsége se nem közgazdász, se nem jogász, nem arra vágynak, hogy saját postaládájukba kiküldjék a vaskos szerződést, inkább megnyugtató választ szeretnének hallani azzal kapcsolatban, hogy a saját adókoronáikat vajon jól fekteti-e be az állam. Erről pedig Pavol Rusko mostanában nem nagyon tudja meggyőzni az embereket. Lehet, hogy minden a legnagyobb rendben van, de akkor meg a kommunikációs stratégián kellene változtatni.