Viszontlátásra vagy Isten vele?

Ráadásul a hatalmat meg kell osztania koalíciós partnereivel, és mint tudjuk, amikor osztják a hatalmat, tucatnyi jelölt akad egy-egy tárcavezetői posztra. De azért sem elképzelhető, mert ha Radičová elfogadná a funkciót, saját terveit döntené romba – három év múlva államfőválasztás lesz, és azon szívesen részt venne. Még ha most nem ismeri is be.

Iveta Radičová politikai értékelését két részre oszthatjuk. Egyrészt igyekezett megszüntetni a korrupciót és a klientelizmust, másrészt politikailag csődöt mondott, képtelen volt vezetni a kormányt, mivel a kabinet az irányítása alatt szétesett.

Úgy vélem, az igazság – mint általában – valahol középen van. Iveta Radičová olyan nagy feladatot vállalt, amelyet valószínűleg senki sem tudott volna elvégezni, legföljebb saját tisztessége árán. Ez a szlovák politikában már szokássá vált, ebbe azonban Radičová nem akart belemenni. S amikor mégis, akkor már késő volt, az ő sorsa a miniszterelnöki székben már más kezében volt. Gyakran avatkozott olyan dolgokba, amelyekbe nem kellett volna, mivel ezek nem tartoztak sem a kormányra, sem a kormányfőre. Ilyen volt a főügyészválasztás, a kassai adóhivatal ügye – amelyek során saját pártja vezetőségével is konfliktusba került. Hosszú ideig és nyilvánosan senki sem harcolhat a saját párta ellen. Dzurindának, a párt elnökének bizonyára nem tetszett, és bár nem bizonyítható, hogy összeesküvést szőtt volna a kormányfő ellen, aminek a végén a parlament visszahívta a kabinetet, elmondhatjuk, ha összeesküvést szőtt volna, az sem végződik másként.

Iveta Radičová nem volt képes ellenállni a különböző nyomásoknak, sem a gáncsoskodásnak, holott ezek a miniszterelnök politikai alapfelszereléséhez tartoznak. Az államfő funkciója másról szól, de hogy köztársasági elnök lesz-e, a jó ég tudja. Ha ugyanis a választás alatt nem lesz a nyilvános viták releváns résztvevője, eltűnik a szemünk elől, már nem is gondolunk rá.
Juraj Hrabko