Visszapillantás a múltba

Az űrtávcső több milliárd évvel ezelőtti eseményeket mutat meg, de reményt ad egy jobb jövőre is.Mily csodás dolgokra képes az emberiség, ha kíváncsisága hajtja, és nem csupán az anyagi haszon utáni vágy! A James Webb-űrtávcső több mint két évtized tervezés, építés és tesztelés után 2022 januárjában elérte a Földtől távol fekvő L2-es Lagrange-pontot.

A több hónapon át tartó kalibrációs időszak után meghozta a kemény munka gyümölcsét, az első tudományos felvételeket. Már ezek az első képek teljesen új fényt vetnek univerzumunk kialakulására, több milliárd fényévnyi távolságban levő galaxisokra, csillagok bölcsődéjeként működő molekuláris ködökre és olyan bolygók légkörének összetételére, amelyek Naprendszerünkön kívül vannak.

Persze sok ember kifogásolja az effajta tudományos projekteket magas áruk miatt. Hiszen a 10 milliárd dollárt, amibe az űrtávcső került, a Földön is fel lehetett volna használni. Mi értelme kilőni a világűrbe?

De az igazság az, hogy pont ilyen projektekre van szükségünk.

Ezek a nagyszabású tudományos projektek új perspektívát adnak az emberiségnek.

Az űrtávcsövek és a robotikus űrszondák rálátást adnak, hogyan fejlődhetett ki Naprendszerünk, hogyan alakulnak ki a csillagok és a bolygók. Figyelik a világűrből érkező elektromágneses sugárzást.

És ezáltal egyszer meglehet, hogy választ kapunk arra a kérdésre is, vajon tényleg a Föld az egyetlen bolygó, ahol élet alakult ki (nagy valószínűséggel nem vagyunk egyedül). Segítenek megtalálni helyünket a világegyetemben.

A mai világban rettentően fontos, hogy megértsük a világunkat formáló fizikai, biológiai és vegyi folyamatokat.

A racionális gondolkodás és a természettudományok megértésének hiánya érezhető gondokhoz vezet a koronavírus-járvány és a klímakatasztrófa elleni harcban, a társadalmi kohézióban.

Az embereknek nincs rálátásuk, mi történik, elhisznek minden hazugságot és félrevezetést, amit az „alternatív” sajtóban olvasnak.

Saját ostobaságukat összekeverik a kritikus gondolkodással, és még büszkék is rá, mellüket veregetik: „nekem senki nem fogja megmondani, hogyan éljem az életem, hiszen XY azt mondta, hogy ez így és így van”.

XY általában egy sarlatán, aki mások hülyeségéből haszonra tesz szert, aki pedig meg akarja mondani, az illető hogyan élje életét, egy kutató, aki évek óta a témával foglalkozik.

Középkori mentalitással egyénként még csak-csak túl lehet élni egy high-tech világban, de társadalomként nem.

Azért is kellenek az ilyen elképesztő projektek, mert arra buzdítják a gyerekeket, hogy természetes kíváncsiságuknak utat adva, elkezdjenek a tudományokkal foglalkozni. Az űrszondák, távcsövek, a CERN-i részecskegyorsító mind felkeltik a jövő generációjának érdeklődését.

És szerencsére a felnőttekét is, mert nekik is fontos szerepük van!

Ők azok, akik gyermekeik kíváncsiságát támogatják, időt szánnak rájuk, megbeszélik velük a dolgokat, elviszik őket múzeumokba és más ismeretterjesztő helyekre, könyveket vesznek nekik, buzdítják őket a tanulásra.

Nem parlamenti imacsoportokra és üres, félremagyarázott dogmákra alapozott utálatgerjesztésre van szükségünk, amit a világ Orbánjai, Matovičai, Trumpjai és Putyinjai zúdítanak ránk.

Hanem racionális gondolkodáson és tudományos eredményeken alapuló, nyitott, inkluzív társadalomra. Óriási oktatásügyi büdzsékre.

A makrokozmosz és a mikrokozmosz kutatására.

És mindezt nem a korporációk nyereségei nevében, hanem az emberi jólétért.

És akkor tényleg kialakulhat egy békés, boldog társadalom, amely sikeresen meg tud küzdeni a jelen és jövő problémáival.