Vissza a kanállal!

Nem sokkal a gyengéd, bársonyos megmozdulás után nagy lelkesen jöttem meg egy sajtótájékoztatóról, melyen a szlovákiai design helyzetéről, elmozdulásáról beszéltek, ugyancsak felszabadult örömmel. Ujjongtam, hogy na, végre elhagyjuk a szocialista formákat, ráhangolódunk valami újra, a formatervezés kilép az uniformizmusból. Megszabadulunk az ostoba nagyzolástól, kigyógyulunk a megalomániából. S ezentúl nem akarjuk megmutatni a népnek, hogy nálunk mindenben milyen gigantikus építkezés folyhat, mert mi vagyunk a hatalom, és nálunk csak azért is más, különb, jobb minden, mint a kontinens előlünk elfüggönyözött részén. Örültem, hogy levehetjük a régi „garnist” a tearózsás műanyag függönnyel, s beárad az ablakon valami új. Nekem az is bársonyos változást jelentett, hogy egyszerre csak nem központilag irányították a formavilágunkat, és zöld utat kaptak a formavonalak. Ismerősöm viszont azt mondta, hova ez a nagy iram, minek ez a nagy ováció! Neki aztán totál mindegy, hogyan néz ki az a kiskanál, amellyel cukrot tesz a kávéjába és megkeveri. Mit ugrálnak a designnal, vannak annál fontosabb dolgok is, azokkal kellene foglalkozni. Nem így gondoltam én, aki azok után, hogy a népi demokrácia színes műanyag kanalaival megszabadított a polgári ezüsteszcájgtól, legalább formavilágunkban szerettem volna megtapasztalni a polgári életérzést, vagy minimum annak illúzióját. A design ma nem ismer határokat, de számomra az akkor remélt érzés még várat magára. A formavilág fejlődésével ugyanis nem tudom tartani az iramot... Hiszen hol vagyok én azoktól a párizsi pénzes individualistáktól, akik olyan díszes-designos masinát tarthatnak a fürdőszobájukban, mint az elektronikus önvezérlésű mosógép. Amely mindent tud. A benne lévő mosnivaló tömege alapján maga állítja be a vízszintet, maga adagolja a megfelelő mennyiségű mosószert... De igazi értéke nem a „tudása”, hanem a designja. E masina ugyanis egy ezüstszürke színű, formavonalas design-alkotás, aminek csodájára járhat a világ. Ám még ezen is túltesz egy újabb designtökély: az egyik előkelő francia divatcég fogkrémes tubusa. Már a formája és a színe is szemet gyönyörködtető, ám igazi értéke az alapanyagában rejlik. E tubus ugyanis nejlon-pamut keverékből készül. És nagy népszerűségnek örvend, mivel a párizsi pénzes individualisták szeretnek azzal különcködni, hogy fürdőszobájukba olyasmit tehetnek, ami másoknak biztos nincs. Egyebek közt ilyen nejlon-pamut keverékből készült fogkrémes tubust, amelynek értéke nem kevesebb, mint 125 euró. Igaz, a benne lévő fogkrém ingyen van, a cég ajándéka. Persze, az csak egyszerű, sima fogkrém. Hiszen a tubusba nem néz a vendég!

Én viszont visszatértem a régi kiskanalamhoz. Műanyag. Foszforeszkáló csíkkal. Hogy sötétben is beletaláljak a számba...