Vigyázó szemünket Kolozsvárra és Strasbourgra

Ezért külön rendelkezésekkel szeretnék vizslatni, hogy mire fordítják a magyarországi pénzeket. Ha jól alakulnak a dolgok, vagyis a Dzurinda-kabinet két említett pártja képes lesz magyarfóbiáit háttérbe szorítva ebben az esetben is magára erőszakolni az európai értékrendet, akkor az oktatási-nevelési támogatás jelentős mértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy magyar tannyelvű iskoláink képesek legyenek eleget tenni korunk kihívásainak és a szülők elvárásainak. Az anyagi segítség ily módon lassíthatja a felvidéki magyarság asszimilációját. Sorskérdéseinket azonban aligha oldhatja meg. Valahogy elveszett a jelenlegi Kárpát-medencei hangzavarban Hódi Sándornak az intelme. A neves vajdasági személyiség legutóbbi tanulmánykötetében arra figyelmeztet, hogy a kettős állampolgárság és a státustörvény szorgalmazása önmagában pótcselekvés. Jelentősége csak akkor domborodhatna ki, ha kellő fundamentumra épülne. Ez pedig csak az autonómia lehet. Kolozsvárott szombaton alakult meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, amelynek célja az önkormányzatiság valóra váltása. Bölcs lépésnek tartom, hogy minden lényeges dokumentumot azonnal románra és angolra fordítanak. ĺgy rögtön értesülhet a többségi nemzet és a külföld is valódi szándékaikról. A bukaresti kormány mozgástere ezúttal nem túl nagy. Ugyanis az Európa Tanács és a strasbourgi közgyűlés júniusi állásfoglalása szerint a területi és a kulturális autonómia különböző formái hozzásegíthetnek az adott államon belüli feszültségek fokozatos feloldásához. Ha ennek ellenére a Nastase-kabinet erőszakos, netán rendőrállami módszerekkel igyekszik elfojtani az erdélyi magyarság törekvéseit, akkor Románia négy év múlva esedékes uniós csatlakozása akár el is tolódhat. Mindezek ellenére nincsenek illúzióim. Nyilván a romániai magyarság képviselői sem számolnak sétagaloppal, hiszen eddig az autonómia kivívását csaknem mindenhol jobb esetben politikai csatározás, korábban pedig fegyveres harc – például Dél-Tirolban – előzte meg. Tőkés László szerint ők azt szeretnék megvalósítani, amit a Romániai Magyar Demokrata Szövetség eddig elmulasztott. Markó Béla viszont úgy véli, hogy csak a kis lépések taktikájának van esélye Romániában. Ezzel az alapvető különbségű felfogással újra felszínre került a kisebbségi politizálás sok évtizedes, alapvető dilemmája: vajon a kormánypárti, esetleg a kormányhoz közeli vagy a radikális ellenzéki politizálás célravezető-e hosszabb távon? Tőkésék határozott magatartásával megbukni látszik az RMDSZ véleményáramlatokat összefogó, ernyőpártmodellje, amely kifele egységes politikai erőként képviselte a romániai magyarságot. Nagy kérdés, hogy a jelenlegi rivalizálással nem kerül-e veszélybe az ottani magyar nemzeti közösség parlamenti képviseletének az ügye. Nem sodródnak-e Erdélyben és a Partiumban olyan tragikus helyzetbe, mint a maroknyi vajdasági magyarság, amelynek öt pártja szinte semmiben sem tud szót érteni, s jelenleg két külön koalícióba lépve legkisebb esélyt sem hagyták meg arra, hogy a december végi törvényhozási választásokat követően akár csak egyetlen magyar honatya legyen Belgrádban. Ugyancsak fogas kérdés, hogy a jövő év elején színre lépő új belgrádi kormány mit hagy meg az éppen csak bimbózó vajdasági önkormányzatiságból, s az ottani magyarok széthúzása miatt miként lehet érvényesíteni és gyarapítani azokat az autonómiaelemeket, amelyeket Újvidéken már kivívtak. Mindezek ellenére helyénvalónak tartom az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács létrehozását, amely abból a felismerésből fakad, hogy további óvatoskodással, kivárással az említett strasbourgi dokumentummal megerősített történelmi esélyt lehet elszalasztani.

Sokkal nagyobb figyelemmel kellene követnünk a romániai és a vajdasági történéseket, mert a szlovákiai magyar politikusoknak sincs semmi okuk a kincstári önelégültségre. Kétségtelen, hogy a nyögvenyelősen, sok vargabetűvel tarkított, de mégis csak megvalósuló közigazgatási reformok, továbbá a közelgő uniós csatlakozás ténye sokkal jobb helyzetbe hozhatja hazai magyarságunkat. A Magyar Koalíció Pártja célirányos politizálásának eredményeként megalakuló komáromi magyar egyetem, továbbá a nyitrai nemzetiségi kar sokat lendíthet a hazai magyar szakemberképzés ügyén. Mindezek életbevágóan fontos eredmények, ám mégis csak olyan részelemek, amelyeket kellő stratégiával szükséges egységbe illeszteni. Erre jelenleg egyetlen magyar politikai erő sem képes országunkban. Az MKP látóköre mostanság napi politikai ügyekre és legfeljebb egy-egy kormányzati időszakra terjedő feladatokra terjed ki. Bizonyos mértékig szűkíti a mozgásterét a koalíciós szerződés is. Ugyanakkor a párt politikusai láthatóan lemondtak arról, hogy értelmiségiekből és más rátermett szakemberekből hátországot építsenek ki. Miként arról is, hogy szellemi muníciót szerezzenek a számukra néha kényelmetlen véleményeket is felszínre hozó, egyesek önelégültségét birizgáló, hosszabb távon azonban mindenképpen hasznos párbeszédek révén. A Magyar Föderalista Párt erejéből egyelőre ismert elvek közhelyes ismételgetésére és személyeskedésekre telik. Alternatívát, vagyis konkrét programot sem helyi, sem országos szinten mind ez ideig nem tudtak felmutatni. Még sincs okunk a borúlátásra. Vannak ugyanis színvonalas szellemi műhelyeink, amelyek kellő szakmai felkészültséggel és a jelenlegi európai gyakorlat tüzetes áttekintésével kidolgozhatnák a szlovákiai magyarság kulturális vagy egyéb autonómiájának elveit, amelyeket azután különböző fórumokon csiszolhatnánk. Olyan stratégia születhetne ezekben a tudományos intézetekben, amelyet akár a legközelebbi választásokon felvállalhatna valamelyik politikai erő. Mert csak ebben az esetben adnánk rá a voksunkat.