Vezetésből cuper

Biztos úr, hukk, higgye el nekem, békésen haladottam hazafelé az éjszakában, mert tetszik tudni, futballozni voltam a haverokkal, mikor nagy hirtelen belém szaladt, hukk, ez a, hukk, nagy sebességgel álló autó. Arról meg aztán igazán nem tehetek, hogy az a kivilágítatlan jelzőtábla is szántszándékkal elém ugrott. Hát tehetek én róla? Erről jut eszembe, biztos a belügyminiszter állított nekem saját kezűleg csapdát, és rendezte így a helyzetet, hogy megingassa az én választóim irántam táplált őszinte szeretetét, higgye el nekem drága biztos úr. Az meg aztán végképpen szemenszedett igazság, izé hazugság, hogy megpróbáltam elszaladni a helyszínről. Hát nézzen rám, ezekkel, hukk, az inogó térdekkel meddig jutottam volna, most mondja meg nekem, édes drága főrendőr úr. Ezenkívül tényleg nem emlékszem semmi másra. De tényleg. Meg aztán a légzsák, ahogy kirobbant, teljesen sokkos állapotba kerültem. Én még most is olyan sokkos állapotban vagyok, te!, bocsánat ön, hogy az nem is igaz. Azt se tudom, hol áll a fejem a sok sokktól. Még maga se kívánhatja, hogy mindenre emlékezzek.

Biztos úr, ha megkérhetném, ne tartson már elém két olyan hogyishíjákot, na itt van a nyelvemen..., olvassa le gyorsan, alko... hukk alkoholmérő szondát, így nem igazán tudom eldönteni, melyikbe fújjak, hukk. Tudja mit, belefújok háromszor, aztán ha önnek is megfelel, majd gyököt vonunk. Az lesz a tuti. Mi az hogy két prr... proll... promile alkohol van a véremben, nem lehet az több nullaegésznyolcnál, nézze csak meg még egyszer, hukk. Aki mást állít, belepele... berepele... beperelem. Istók zicsi, egy én egy kortyot sem ittam, no jó, legfeljebb egy kortyocskát. Egy igazán pirinyó kortyocskát, volt vagy fél hordó abból a jóféle hétputtonyosból. Amúgy meg csak úgy mellékesen figyelmeztetném biztoskám, hogy parlamenti képviselőként beoltattam magam a felelősségre vonás ellen, hiszen emlékezhetne arra a Farkasra, úgyhogy adja csak szépen viszsza a jogsimat. Hát ki te vagy?