Vészmadarak szárnya

Letört a vészmadarak szárnya, nem jöttek be a katasztrófa-forgatókönyvek a hét végi Magyar Állandó Értekezlettel kapcsolatban: aki meg akar egyezni, az meg is fog, még ha a fél lábát kell adnia, akkor is. Olyan megoldást találtak a Máért résztvevői, amely gyógyír lehet a hónapok óta húzódó szlovák–magyar ellentétekre. Ha ezt Pozsony nem fogadja el, nem a fél lábát, de a kisujján a körmét sem hajlandó áldozni a jószomszédi viszonyért. Mikuláš Dzurinda kormányfő pedig ezzel esetleg kockára tehetné az MKP kormánytagságát, ami finoman fogalmazva is felelőtlenség. Főleg egy vélt sérelem miatt. Dzurinda állítólag még mindig nem vetette el egy ellentörvény esetleges meghozatalának ötletét, amit az ellenzék szíves örömest megszavazna, ez viszont ellentmondana a koalíciós szerződésnek, amelyben az áll: nem lehet kikerülni a koalíciós partnereket a döntéseknél. Dzurinda nemzetieskedése egyelőre megfejthetetlen, de csak kibúvik egyszer a szög a zsákból. Azt ugyanis ne feledjük: Pozsony csak azt kifogásolta, hogy magánszemélyek kapnának oktatási-nevelési támogatást Magyarországtól abban az esetben, ha magyar iskolába jár gyermekük. A módosítás szövege világos: nem magánszemélyek fogják kapni a támogatást. Ezek után minden kifogás kukacoskodás és mondvacsinált probléma. Egyszerűen nem akar megegyezni. Félelmetes volt olvasni a Pravda szombati kommentárját, amely komoly lépések megtételére sürgette a szlovák kormányt a kedvezménytörvény miatt egy nappal azelőtt, hogy annak módosításáról döntöttek. Talán elkezdtek valakik rettegni, hogy meg fog kelleni egyezni, mert egyenesednek a kanyarok? Hasonlóan szánalmas volt végignézni a Fidesz cseleit, beleszámítva Duray Miklós budapesti sajtótájékoztatóját is, amelyet a fiatal demokraták szerveztek. Míg Németh Zsolt volt magyar külügyi államtitkár a mindenki által elfogadható szövegen még megpróbált módosításokat eszközölni, ám belátva, hogy ez a próbálkozása sikertelen lesz, aláírta a dokumentumot, Duray egy budapesti szállóban sajtózott arról, hogy botrány lesz, valaki nem fogja aláírni, valami úgysem lesz rendben. Az MKP ügyvezető alelnöke saját kérésére került ki a Máértra utazó küldöttségből. Több kérdés merülhet fel, azzal kapcsolatban, miért nem ment Pestre: Félt, hogy eredményesen zárul a találkozó? Attól félt, hogy részese lenne egy kompromisszumnak, amelyet agya elfogad, de szíve nem? Vagy egyszerűen szembe akart szállni az MKP-val, a magyar kormánnyal, a többi legitim határon túli magyar képviselővel, hogy megmutassa: még létezik? Minden válasz rossz, a kérdéseket pedig másképpen nem lehet föltenni. Úgy tűnik, lassan kelepcébe csalja egymást a Fidesz és Duray Miklós.