Veszélyes módosítás

Robert Fico, a Smer elnöke saját javaslataként állt elő ezzel, és jelezte, hogy pártja támogatni fogja, mivel a módosítást a parlamentben legalább 90 képviselőnek kell támogatnia.

Mivel különbség van a kormány lemondása és a kormánnyal szembeni bizalmatlanság megszavazása közt, a következmények sem lehetnek azonosak. Arról, hogy lemond, maga a kormány dönt, a vele szembeni bizalmatlanságról a parlament. Ezért nem lenne helyes, ha a következmények egyformák lennének – tehát a két különböző esetben is az államfő megbízhatná a kabinetet, hogy vezesse tovább az országot. És fordítva.

A fentieket példával illusztrálom. Tegyük fel, hogy a parlament megszavazza az alkotmány módosítását. Ezáltal megoldódik a probléma, amelyet a koalíció okozott önmagának, mivel az államfő megígérte, amint megszavazzák a módosítást, azon nyomban megbízza Iveta Radičová kabinetjét a további kormányzással. És most képzeljük el azt a helyzetet, amely a választások után állhat elő. Robert Fico ragadja magához a hatalmat, de mondjuk fél év múlva a parlament nem szavaz neki bizalmat. És a köztársasági elnök, aki „mintha” a Smer tagja lenne, megbízza, hogy kormányozzon tovább. És ő kormányoz tovább, egészen a következő választásig, anélkül, hogy a parlament bízna benne.

Egyszerűen elvegetálna majd egy egész választási időszak alatt, mivel a parlamentnek nem lenne elég voksa ahhoz, hogy jóváhagyja az előrehozott választásokat.

Ez azt jelenti, hogy a végrehajtó hatalom az alkotmány ilyen módosításával óriási hatalmat szerezne a törvényhozás fölött. A mérleg nyelve minden bizonnyal a végrehajtó hatalom oldalára billenne. Tehát azok, akiket csupán kineveztek funkciójukba – a kormány tagjai – a képviselők fölött is gyakorolnák hatalmukat, akiket pedig megválasztottak funkciójukba. És ennek már semmi köze a demokráciához, a nép kormányához, a népért és a nép nevében való kormányzáshoz.

Juraj Hrabko