Végzetes végjáték

Nabokov, a „kiegyensúlyozott őrült elme„ a címmel azonos regényében a sakkjáték egyes lépéseiben rögzíti a mindennapok abszurdnak tűnő játszmáit. A regény olvasásakor itt-ott megfordul az olvasóval a világ. Sajnos, a könyv végéhez érve sem tér vissza biztonságérzete. Amikor tavaly, egy vélhetően ugyancsak rendkívüli elme szüleményeként, a tavalyelőtti mintát véve alapul, kidolgozták az oktatási létesítmények idei évi üzemeltetéséhez szükséges költségvetését, ugyancsak végzetes végjáték vette kezdetét az önkormányzatok hatáskörébe kerülő iskolákban. A vitában a Városok és Falvak Társulásának déli régióbeli elnöke, aki mellesleg polgármester is, nyíltan kimondta: Meztelen a király! Az érsekújvári járás hatvankét településének oktatásügyi intézményei már az év első felében húszmilliós adósságot görgettek maguk előtt, és félő, hogy a szeptemberi tanévkezdésre egy fillérjük se marad. „Hogyan kívánnak tiltakozni, amiért nem kapnak elég pénzt a működtetésükhöz? Bezárják az iskolákat?” – kérdezte a beszélgetőtárs, már-már a polgármester szájába adva a választ. Nabokov regényhősének, Luzsinnak a kérdés hallatán összeszaladna a szemöldöke, és résen lenne! – Bizonyára odafent éppígy gondolkodnak – vélekedne –, ezért nem szabad a következő lépést elhamarkodni. Nem csalódtam. A közismerten radikális, és ettől csak közkedveltebb polgármester, ki maga is jó néhány iskola fenntartója, ugyanis ekkor kezébe vette a futót. Maga is a kiszolgáltatott, közvetítőszerepet vállalja naponta, más város-, illetve községvezetőkkel együtt. Futók ők a pénzt osztók, illetve a pénzre várók között. Azt válaszolta, hogy éppen ezt nem tehetik meg. Ha bezárnának, netalán összevonnának iskolákat, odafent azonnal rábólintanának: lám, lám, mi megmondtuk, hogy nem kell ennyi kisiskola a falvakba. Ki képes eltartani őket?! Az önkormányzatok önállóság után sóvárogtak, hát most megkapták, nem boldogulnak gondjaikkal, kudarcot vallottak, ezért inkább bezárják az iskolákat! A játszma kezd eldurvulni! Mert villany, víz, fűtés nélkül nem lehet dolgozni, tanítani, és ha késik odafentről a pénz, azt az önkormányzatoknak kell lecsippenteniük saját forrásaikból, míg a beígértet postázzák. Ám az nemhogy késve érkezik, de semmire sem elég. (Sakk!) Az önkormányzatok hajlandók besegíteni, míg megjön az újabb infúzió, de csak az ígért összeg erejéig, hiszen nekik is élniük, dolgozniuk kell valamiből. Az iskola lassan ellehetetlenül, üres zsebű fenntartója mellett. Annak pedig a gyerekek szülei és a pedagógusok előtt felelnie kell döntéséért, holott ártatlan. Míg a járási hivatal volt az „iskolamester”, és időnként vele is megesett hogy legatyásodott, odafent előbb-utóbb csendesen elrendezték helyette a dolgokat. Az önkormányzatok helyett ezt már senki sem teszi meg. (Matt!) A játszma végéhez értünk, az már csak odafent folytatódik, ahol látszólag továbbra is fölényes biztonsággal mozgatják a bábukat, könnyedén és virtuózan, még arra is van erejük, hogy mosolyogjanak.