Véget vet az abszurditásoknak a miniszter?

Kemény beavatkozásoknak lehettünk tanúi a héten Magyarországon a magas kamatokat ígérő pénzügyi társaságokkal szemben. Ezzel Csehország után már a második környékbeli ország hatóságai mutatták meg, miként lehet elejét venni, hogy ily módon lépre csalják a tapasztalatlan emberek ezreit. Nálunk ez nem sikerült, sőt ma még az üggyel kapcsolatban őrizetbe vett Majskýt is kiengedik a vizsgálati fogságból. Abban ugyan mindenki egyetért, hogy a visszaéléseket meg kell akadályozni, a bűnösöknek pedig lakolniuk kell, de amikor a pénzügyi szolgáltatók reklámjaival volt tele a sajtó, a hazai illetékeseknek valahogy nem jutott eszükbe az, ami cseh és magyar kollégáiknak. Amikor pedig néhányat a csalók és vérszívók közül hűvösre tesznek, valahogy mindig akad egy bíró, aki kiengedi őket. Pedig mindkét országban csak néhány száz, esetleg ezer megkárosítottról van szó. Nálunk viszont a Horizonttal kapcsolatos 46 ezer és az AGW-vel kapcsolatos 13 ezer igény feldolgozása után szeptemberben esedékes a hitelezők első gyűlése, vagyis a csődeljárás valódi megkezdése. A BMG Invest-tel kapcsolatban tovább folyik a sziszifuszi küzdelem, a legújabb sajtóhír szerint 64 ezer jelentkezést már feldolgoztak, de több mint ötvenezer még így is hátra van. Ennél valóban már csak az orosz piramisjátékok voltak nagyobbak, ott milliós nagyságrendű az átvágott ügyfelek száma. Sőt, akadt olyan is, aki az interneten keresztül több százezer nyugat-európait és észak-amerikait palizott be. Az embernek az az érzése támad, hogy az ilyen visszaélések mozgástere egy ország belső káoszának is fokmérője lehet. Ma már nálunk sem valószínű, hogy sor kerülhetne ilyesmire, a néhány éves fáziskésés sajnos több százezer ember számára életre szóló keserű tapasztalatot jelentett.

Ma még lehetetlen megbecsülni, hogy ez az országos méretű csalódás mennyire lesz kihatással a nyugdíjreform keretében kínálkozó új befektetési lehetőségekre. A második pillért alkotó nyugdíjalapokkal kapcsolatban is bőven lehet kifogásolni valónk. Normális ésszel azt gondolnánk, hogy az első pillér beterjesztésekor legalább a második pillér alapelveit közzéteszik. Ez nem történt meg, bár a második pillér az ígéretek szerint a minisztériumok szabadságolása előtt véleményezésre kerül, még mindig csak konferenciákon csepegtetett információkra kell támaszkodnunk. A héten elhangzott információk közül egy volt igazán új: a pályakezdőkön kívül a magánvállalkozóknak is kötelező lesz átlépni az új rendszerbe (a határ 110 ezer koronás éves bevétel, ezt szinte mindenki eléri). Arról viszont nem esett szó, mivel igyekeznek átcsábítani a középkorúakat, az ő befizetéseik nélkül az új rendszer indulása elég döcögős lesz.

A héten a kormány a vízügyet átadta a környezetvédelmi minisztériumnak. Amikor a földművelésügyi és a környezetvédelmi minisztérium egyaránt az MKP kezébe került, sokan azt hitték, végre vége a két tárca között legalább négy ciklus óta folyó elképesztő küzdelemnek. Az elején így is volt, a Tátrai Nemzeti Park nyolcéves szabotázs után vértelenül át is került oda, ahová való, a többi nemzeti park mellé. Az idill a vízüggyel kapcsolatban ért véget, nem tudni miért, de itt a magyar földművelésügyi miniszter hasonlóan hevesen reagált, mint HZDS-es és SDĽ-es elődjei. Az ügy végül többhónapos vita után lezárult. Ideje is volt, mert furcsa dolgokkal találkoztunk. A legfurcsábbakkal a bősi vízlépcső tájékán. Csak példaként említjük, hogy a vízügyesek a terroristaveszélyre hivatkozva megtiltották a nemzetközi kerékpárút használatát a Somorja és Keszölcés közti 5 kilométeres szakaszon, miközben Pozsony környékén minden maradt a régiben. Igaz, biciklis arab terrorista még véletlenül sem tűnt fel a tájon, de az egyenruhás biztonsági őrök azért nagyon igyekeztek. Az iraki háborúnak régen vége, a komédiába illő helyzet viszont fikarcnyit sem változott. Az emberek érthetetlenül állnak a dolgok előtt, különösen azért, mert az MKP-s miniszter idején fosztották meg őket attól, amit pedig annak idején a gyűlölt Bindertől kaptak (hol vannak már a régi szép idők, amikor fogcsikorgatva kellett szemlélnünk a Binder-féle kerékpáros propaganda-akciókat a töltésen). Különösen akkor, amikor a kötekedőbbekkel a biztonsági őrök szemrebbenés nélkül közölték, hogy ezt a rendelkezést a miniszter hozta. Az új miniszter alatt reméljük, vége lesz az ilyen abszurd dolgoknak. Meg a többi furcsaságnak, amit a vízügy körül tapasztalhatunk. Mert még sincs rendjén, hogy minden attól függjön, vajon rendes ember-e az illetékes szakaszigazgató. A cél itt is szerény: ha a vízügy a környékbeliekkel csak fele annyira lesz jóban, mint Magyarországon, már elégedettek lesznek.