Vannak szavak

Oláh Ibolya, Beszlán, Szeitaridisz, Fallúdzsa, aflatoxin, honpolgár és környéke, Phuket... Ki-ki folytathatja. Ezeket a szavakat, neveket nagy valószínűséggel idén hallotta először az ember tájainkon. Minden évnek megvannak a maga jó-rossz szavai, amelyeket lehet, hogy egy életre megjegyzünk. Persze ez rendkívül egyéni, hiszen van, akinek a csipketundra fontos szó, és van, akinek a zsigerzsugorodás. És vannak szavak, melyekhez hűtlenek leszünk, például hogy szerettük a Tora-Borát, ma meg már azt se tudjuk, eszik-e vagy isszák, spekulálunk fölötte, mint macska az üres padláson.

Aztán vannak szavak, amelyeket legszívesebben elfelejtenénk. Például az „elégséges mintát produkálni” szókapcsolatnak már sose lesz olyan íze, mint az olimpia előtt. A 75 milliliternek se. Inkább elfelejteném ezt az egész altesti fejezetet, de hát megismertünk egy új közmondást is, bár egyesek eddig is ismerték. Én nem tudom, elvált-e a víztől, de hogy adtunk egy pofont a szarnak, az biztos. Mi, magyarok és nem magyarok. Komoly nemzet nem kérdez ilyet a néptől – nem is tudom, sírjak-e vagy nevessek ezen a tréfán.

Szóval mindenki maga lovagolja meg így év végén azokat a szavakat, amelyek visszaköszönnek neki. Nekem még van egy nagyon egyszerű mondatom, amit nem fogok elfelejteni: Naa, haggyá békén, mit akarsz?! Egy bevásárlóközpontban pénztárosként dolgozó ismerősöm mondta ezt a rablónak, aki egy fegyvernek látszó tárgyat nyomott az oldalához, miközben ő elmélyülten számlázott. Azt se vette észre, hogy a rabló kollégája egy kollegina torkán melegíti a kését. (Úgy látszik, csak egy lőfegyvernek látszó tárgyat tudtak beszerezni.) Aztán mivel a fickó kitartóan tovább matatott az oldalánál, megfordult és odábbtaszigálta, hát hagyja már békén, nem látja, hogy pénzzel dolgozik?! Erre a támadóban elvált a szar a víztől és eliszkolt, társa ugyan kissé elbambult, de fél perc múlva követte őt a késsel.

– De Juci, hogy tudtad nem észrevenni, hogy éppen rablótámadás áldozata vagy? – kérdeztem.

– Te nem tudod, hogy mi mindent csinálnak az üzletben az emberek. Annyi hülye jár ide – védekezett.

– Na de harisnyával a fején?

– Azt hittem, maszkabálba megy.

Néha csak az segíthet, ha valamiről egyszerűen nem veszünk tudomást.