Van szátokban minden jó...

De kampánycsend van, foglalkozzunk inkább a hét hírének kikiáltott üggyel, ami talán maga a csoda, s mint ilyen, lehet, hogy csak három napig tart. Erre mondják a legöregebbek, hogy láttam én már Lexát kijönni. Hiszen nagyon valószínű, hogy a Remiáš-gyilkosság végrehajtóit is rég eltették láb alól, s Lexa az egyetlen, aki tud valamit az ügyről. Fegyveres Oszkár meg annak az okát tudja, hogy miért nem jön még öt év bujkálás után se haza. Szóval, fogjuk még látni Lexát kijönni – de remélhetőleg csak a legfiatalabbak.

Úgyis róluk szólt ez a hét, mindenki Mikulás-csomagot osztogatott. Természetesen Dzurinda is Mikulás lett, Modorban akarta boldogítani a gyerekeket. Ám amikor meglátta a sok kamerát, elfelejtette, hol van, és visszazökkent abba a szerepbe, amit már két hete játszik. Ingujjából kiáltványt varázsolt elő, és 15 pontban felolvasta a megszeppent angyalkáknak, miért nem kaphatnak tőle csomagot. – Nem engedem, hogy pozitívan diszkrimináljalak benneteket! – kezdte mondandóját, és elmesélte, hogy ő minden szlovákiai gyerekek Mikuláša, és aki nem kap tőle csomagot, megrövidítve érezné magát. – És akinek nem tetszik, az kaphat egy nagy virgácsot, erről tárgyalhatunk, ördögfattyak! – mondta Mikuláš, és összetekerte a kiáltványt.

Fiaskóval végződött egy másik Mikulás-ünnepség is, egy meg nem nevezett kisvárosban. Szemtanúk szerint a főtérre hajtató Mikulás hintóját megrohanták a romagyerekek, letaposva a többit. A Mikulás hiába kiabálta – mert a Mikulások lapp nyelven kiabálnak –, hogy nyugalom, mindenkinek jut egy szociális csomag!, csak tépték, tépték a kezéből meg a hintóról az ajándékokat. Ezt látva a szülők is egymásnak estek, ki a gyerekét akarta menteni, ki a menthetőt, végül a Mikulás is bekapcsolódott kampós botjával, és azt üvöltözte, pusztuljatok innen, kis krampuszok!

Szóval, szociális helyzet van és lesz jövőre is, segélylimitálás mint irritációmaximum. Eddig csak tőlünk még boldogtalanabb országokból jöttek olyan hírek, hogy segélyosztáskor letaposták egymást az emberek.

De a lakosság egy jelentős része tervezhető jövővel rendelkezik, panaszkodnak is az orvosok. Mióta az egészségügyi miniszter bejelentette, mi mindenért kell fizetni jövőre, megrohanták őket, mindenki most akar vágatni, megelőző beavatkozással vakbelet kiszedetni, térdet átfúratni. Aki már régóta fontolgatott egy sterilizációt, karácsonyra kiadós magtalanítással lepi meg az asszonyt, mert jövőre ezért is fizetni kell. Lobotómián is egyre többen gondolkodnak, hátha jövőre szükség lesz rá, de akkor már sokba kerül.

Ha egészségügy, akkor államfő. Gondolom, még idén felkeresi ő is kezelőorvosát, gyógyszerészét, bár neki semmi se drága. Rudolf Schuster 450 ezer korona fájdalomdíjat, kártérítést követel két pozsonyi kórháztól. Illetve nem is követel, azt mondja, nem tud róla, csak az a fránya jogi képviselője, az... De ha a saját ügyeiben tájékozatlan, hogy várhatjuk el, hogy országos vagy nemzetközi ügyekben az legyen? Az elnök Szlovákiába várja az ukrán vállalkozókat. A héten azt a Leonyid Kucsmát kereste fel Ukrajnában, akire a civilizált világ leprásként tekint, a prágai NATO-csúcson senki sem akart vele kezet fogni, üzenték is, inkább ne jöjjön, de ment. Schuster meg Kijevbe ment, jó barátjához, mert csak így emlegeti az ukrán elnököt, aki rakétaelhárító rendszert ad el Iraknak, és nem képes tisztázni magát a gyanú alól, hogy köze volt egy ukrán újságíró meggyilkolásához.

Mikor hazajött, levél várta a Nemzetközi Sajtóintézettől, hogy keljen Vanda Vavrová újságírónő védelmére, akit Štefan Harabin, a Legfelsőbb Bíróság elnöke rágalmazással vádol, és Vavrová a végén akár öt évet is kaphat. Schuster azt üzente szóvivőjével, hogy a „szólásszabadság és a szólás utáni szabadság elkötelezett híveként” mindent megtesz, hogy ne érje sérelem az újságírónőt. Egyébként Schuster idén már másodszor kapott levelet a sajtóintézettől. Az első Aleš Krátký újságíró védelmében íródott, akit éppen Schuster jelentett fel.

Az után a levél után nem ezt üzente szóvivőjével.