Van jobb? Ide vele!

A rendszerváltást követő időszak néha már sokkoló népszámlálási eredményei azt mutatják, hogy a demokrácia bizony nemzetiségeket megtizedelő rendszer. A következtetés hibás volta nehezen reagálható le, főleg, ha 25 éve lineáris gondolkodásra neveljük gyermekeinket. Ebben a közegben aztán nagyon könnyű elhinteni a gondolatot, hogy a magyarság megmaradása érdekében egyáltalán nem ördögtől való gondolat megkérdőjelezni a liberális demokráciát, mint a jövő számára is megtartható és üdvözítő rendszert.  Tisztázzuk: a liberális demokrácia nem a liberalizmus, nem is a liberális, s főleg nem a libertariánus gazdaságpolitika. A liberális demokrácia a közbeszédben és így a publicisztikában is leegyszerűsítő gyűjtőneve a polgári demokráciáknak , amelyek alapismérvei az egyéni szabadság, a szólás és véleménynyilvánítás szabadsága, a politikai pártok szabad versenye, a titkos és általános választójog, a hatalom megosztása, az erőszak állami monopóliuma s ebből következően a fegyveres erők civil kontrollja, a magántulajdon védelme és a törvény előtti egyenlőség. Az alapelvek kezelése törvények útján történik közösségekként (készakarva nem a „nemzetenként” fogalmat használom) más-más, de alapértékeket megtartó és védőmódon. A „démosz krátó”, a népuralom pedig a polgári demokráciában nem a  többség diktatúráját jelenti – ezért nem lehet demokratikus országban alapvető emberi jogokról és szabadságjogokról népszavazást tartani.  A liberális (vagy polgári?) demokrácia az egyén szabadságát, felelősségét és az egyén jogait preferálja, s megint első látásra ez a kollektív jogok ellen szól. Nem. A kollektív jogok kollektívan gyakorolt szabadságjogok, ezért a liberális /polgári demokráciák azok, ahol kollektív jogok hatékony megvalósítását láthatjuk – itt jó példa az autonómia. A liberális/polgári demokráciáktól eltérő berendezkedésekben az emberiség eddigi tapasztalatai szerint nem kollektív jogok, hanem kollektív ideológiák érvényesültek, azok viszont mindig a kizárólagosság elvét alkalmazták. A kizárólagosság elvének egyik szomorú maradványa a szelektív demokrácia, amikor a jogok valakinek járnak, valakinek meg nem. Ha tehát valaki az előbb vázolt rendszeren kívül látja a magyarság kollektív jólétének zálogát, szívesen vennénk egy kis pontosítást. Enélkül az aggodalmak igenis legitimnek látszanak.